A lehetetlen //LeeMinho.ff//

08

Már mindjárt el érjük az autót mikor látjuk hogy abba nem Si-woo- ék ülnek és el hajtanak avval. Kétségbeesetten megyünk vissza egy sikátorba szinte a főbb utcán kullodva a halottakat át lépve. A vérzéseinket le közöttük azokkal a ruhákkal amiket nem dobtunk el ilyedtünkbe. Már vagy negyed órája kullogunk a kihalt utcán mikor motorosok hangját halljuk fel fedezni. El bujtúnk egy nagy kék szemetes mögé,amilyen gyorsan csak tudtunk de sikertelenül.

- Lányok!- állt le a motor mögöttünk

- Mit akartok?!- szólt mérgesen a vállamon csipazkodó Si-Yeon

- Látjuk el kéne nektek a segítség.- nézett végig rajtunk a fekete sisakos a másiknak sötétkék színű van.

- Nem kell egyedül is bóldogulunk.- szólaltam meg.

- Hiszem ha látom.- tette karba kezét a kék sisakos.

- Haha, nagyon vicces.- forgattam meg szemem majd indultunk volna el mikor egy kattanás és már Si-Yeon a kék sisakos míg én a fekete sisakos kezébe voltam menyasszonyi pózba fel raktak a motorjukra de mire fel eszméltünk volna hogy most minket úgy mond ,,elrabolnak" már vagy 120-al száguldóztunk a kihat utcákon. Szorosan fogtam az elöttem ülőt. Kissé ismerős illata van, de nem tudom hova tenni hogy ki az vagy hogy hol és mikor éreztem. Egy bokrosabb területnél le állították a motorjukat majd újra fel kaptak menyasszonyi pózba és úgy indultak be egy hatalmas 12 emeletes (gondolom) háztömbe. El indultak a lépcsőn persze nekem vagyis a fekete sisakosnak kellett elől mennie. A leges legfelső emeleten ki mentünk majd le raktak minket egy sarokba egymás mellé egy pokrócra. A kék sisakos hozott egy elsősegélyes dobozt és el tudtuk látni sebeinket. De még a fiúk nem vették le a sisakjukat így nem tudjuk meg álapítani hogy kik lehetnek azok. A hangjuk a sisak miatt el van tompítva úgy hogy még nehezebb.

- Jobban vagy már?- fordultam Si-Yeon felé

- Úgy valahogy.- gondolkodott el- Te? Jól vagy?- néztett reménykedetten

- Igen, jól. De mielőtt kérdeznéd a kicsi is .- fogtam hasamra. Persze nem akarom meg tartani de akkor is én vagyok az anyja hogy megvédjem. Rajtam van a felelőség meg persze ha neki esik baja akkor én is szarul leszek, szóval muszály figyelnem rá.- És most hogyan tovább?- nézetem körbe majd barátnőmre. Itt fent nem volt semmi egy pokróc kupacon, vizes palackokon (ami teli van)  és 4-6 zacskó kaján kívül.

- Hát azt még nem tudom. De az biztos hogy valahogy jelenteni kell a bázisra és hogy vissza kell jutnunk oda.- magyarázta.

- Lányok- jött felénk a fekete sisakos- én most el megyek , de ő itt marad- hüvelyk ujjával a kék felé mutatott- ha bármi kell akkor szóljatok.- bólintottunk egyszerre barátnőmmel hogy megértettük majd el is ment. A most pedig a kék jött oda

- Ide le ülhetek?- mutatott a pokrócra mire arrébb csusszantunk hogy oda férjen majd le is ült.

- Először is egy kérdés...- szólalt meg barátnőm- Hogy hívnak? Mi a neved?- nézett rá szúrósan

- Annyit mondok hogy engem nem de a másik srácot talán ismeritek...- adott választ.

- És miért nem veszitek le a sisakotokat?- kérdeztem, néhány percig csendben maradt majd terelte a témát.

- Én kezdek éhes lenni... Ti kértek valamit?- állt fel és 2 szatyrot és 3 vizes palackot oda hozott elénk majd le rakta és le ült velünk szembe.- Válasszatok van elég még vagy ha el is fogy megyünk újra és hozunk még.- döntötte oldalra fejét és hallatszott hogy mosolyog.

- Én most nem kérek köszönöm.- álltam fel

- Én viszont éhes vagyok, úgy hogy igen kérek valamit.- mosolygott Si-Yeon majd keresgélni kezdett a szatyorba.