Klisé kalandorai

Level 0 : Megérkezés

Quest: Ismerd meg a világot és találj szállást éjszakára.

Soha nem hittem volna, hogy egy születésnapi ajándék ennyire megváltoztatja az életemet. Aznap, amikor a "Klisé" nevű játékot megkaptam, csak egy újabb unalmas délutánra számítottam. A doboz színes, középkori stílusú grafikával volt díszítve, amely rögtön felkeltette az érdeklődésemet. A címlapon egy csapat hős állt, akik mind klisés karakterek voltak: a harcos, a varázsló, a tolvaj és a bárd.

– Na, mi ez, egy újabb fantáziavilág? – morogtam magamban, miközben a dobozt forgattam a kezemben. Ahogy jobban szemügyre vettem, egy különös üzenetet pillantottam meg a használati útmutatóban: „Készülj fel az életed kalandjára, ahol minden klisé valósággá válik!"

Tom vagyok, egy teljesen átlagos 18 éves fiú. Az életem nagy része unalmas hétköznapokból állt: iskola, házi feladatok, és néha egy-egy baráti találkozó. A szüleim mindketten sokat dolgoztak, így gyakran egyedül töltöttem az időmet otthon. Gyakran menekültem a videojátékok világába, mert ott legalább elfelejthettem a mindennapi gondjaimat.

Az iskolában sem voltam különösebben népszerű. Inkább a könyvtárban ültem, és fantasy regényeket olvastam, mintsem a sportpályán fociztam volna. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer valami különleges történik velem, de sosem gondoltam, hogy ez valóban megtörténhet.

Amikor először indítottam el a "Klisé" nevű játékot, egy karakterkiválasztó képernyő fogadott. A képernyőn különböző karakterek és kasztok sorakoztak, mindegyikük a legtipikusabb fantasy kliséket idézte.

– Legyek harcos? Nem, az túl egyszerű. Tolvaj? Talán túl bonyolult. Varázsló? Túl sokat kellene tanulni – gondolkodtam magamban.

Aztán megpillantottam a bárdot. Egy humán bárd, aki dalokkal és történetekkel szórakoztatja a társait, és persze mindig a középpontban van.

– Ez az! – kiáltottam fel. – Bárd leszek! Arwyn, a legendás énekes és hős.

Arwyn karaktere tökéletesen tükrözte mindazt, amire mindig is vágytam: hogy a középpontban legyek, és hogy az emberek figyeljenek rám. A valóságban sosem voltam képes kiállni mások elé, de itt, ebben a játékban végre megtehettem. Kiválasztottam a legszínesebb köpenyt, egy bőrnadrágot és egy egyszerű inget. A hátamra egy lantot akasztottam, a fejemre pedig egy kis kalapot, amely valahogy mindig ferdén állt.

Ahogy elindítottam a játékot, a képernyő hirtelen elsötétült, és egy különös, forgószélszerű érzés vett körül. A következő emlékem az volt, hogy egy középkori falu határán álltam, tele tipikus szalmatetős házakkal és macskaköves utcákkal.

– Mi a fene? – kérdeztem magamtól, miközben körbenéztem. Az öltözetem is a klisékből építkezett: egy bőrnadrág, egy egyszerű ing és egy színes köpeny, valamint egy lant a hátamon. És persze, ne felejtsük el a szép kis kalapomat, amely valahogy mindig ferdén állt a fejemen.

A helyszín túlságosan is valóságosnak tűnt. Éreztem a levegőben terjengő friss kenyér illatát, hallottam a szél által hajtott falevelek zizegését, sőt, még a távoli vízesés hangját is felfogtam. Minden érzékem azt súgta, hogy nem egy átlagos játékban vagyok, hanem valami egészen másban.

– Ez tényleg valóságos? – kérdeztem magamtól, miközben egy közelben lévő tükörben néztem magam. Arwynként sokkal magabiztosabbnak éreztem magam, mint Tomként valaha is. A tükörben látott arcomon izgatottságot és kíváncsiságot láttam. A lant pántját megigazítottam, majd mély levegőt vettem.