Klisé kalandorai

Level 18 : Atheros

Quest: Vedd kezedbe a sorsodat és dönts

Miután legyőztük Thaddeust, a megőrült varázslót, egy különös, lenyűgöző helyen találtuk magunkat. A csata hevében szerzett sebek és kimerültségünk nyomtalanul eltűntek, mintha soha nem is léteztek volna. Egy hatalmas, békés mezőn álltunk, ahol a fű gyengéden ringott a szélben, a távolban pedig madarak énekeltek lágyan, mintha üdvözölnének minket ebben a különleges világban. A levegő édes volt, friss virágok illata szállt felénk, és minden lélegzetvétel új erőt adott nekünk. A táj, bár idilli és nyugalmat árasztó volt, valami mélyebb erőt sugárzott, amit mindannyian éreztünk a bőrünkön.

Ahogy körülnéztünk, észrevettük, hogy ez a hely nem csupán egy újabb állomás a kalandjaink során, hanem valami sokkal több. Egy olyan világ, amelyet mintha egyenesen a mesék lapjairól hívtak volna életre. A hegyek fenséges csúcsai a távolban az eget karcolták, és a nap sugarai aranyló fényben fürdették a mezőt. Ez a hely tele volt rejtett varázslattal és békével, amely mélyen megérintett bennünket.

Miközben csodálattal telve néztük a körülöttünk lévő világot, egy ragyogó fény jelent meg előttünk, amely lassan alakot öltött. A fényből egy gyönyörű lény bontakozott ki: Lyra Istennő, a fény és zene istennője, akit a kalandjaink során annyiszor hívtunk segítségül. Aranyló haja körül hullámzott a fény, mintha maga a napfény táncolna körülötte, és átható kék szemei tele voltak szeretettel és megértéssel. Jelenléte azonnal megnyugtatott bennünket, és éreztük, hogy biztonságban vagyunk.

– Üdvözöllek benneteket, hősök – szólt mély, zengő hangján, amely egyszerre volt lágy és erőt sugárzó. – Bátorságotok és összetartásotok diadalmaskodott a sötétség felett. Most itt az ideje, hogy megpihenjetek, vagy elinduljatok újabb kihívásokra.

Miközben beszélt, egy másik fénylény is megjelent Lyra mellett. Ez a lény magasabb és erőteljesebb volt, súlyos jelenléte tiszteletet parancsolt. Arcán komolyság tükröződött, de a tekintetében ott rejtőzött a bölcsesség is. Ő nem volt más, mint Ragnaros, a harc és hatalom istene, akihez a legnehezebb pillanatainkban fordultunk. Páncélja fénylett a nap sugarai alatt, és szigorú tekintetét ránk emelte.

– Tudjátok, miért vagytok itt? – kérdezte Ragnaros, hangja mély és erőtől duzzadó volt. – Azért hívtunk ide benneteket, mert megmutattátok, hogy méltók vagytok a sorsotokhoz. De van valami, amit el kell mondanunk nektek.

Lyra szelíden bólintott, és folytatta a szót.

– Hosszas megfontolás után választottunk titeket – mondta lágyan. – Bátorságotok, hűségetek és szívetek tisztasága tette lehetővé, hogy legyőzzétek az Örült varázslót ezzel is bízonyítva hogy jól választottunk De nem ti vagytok az elsők, akiket választottunk. Korábban már próbálkoztunk, de sajnos hibát követtünk el. Reméljük most helyre tudjátok hozni azt.

A szavai súlyosan hordozták a múlt terheit, és mindannyian éreztük, hogy amit mondani készül, az több, mint egyszerű figyelmeztetés.

– Lord Alaric és társai voltak azok, akiket korábban választottunk – folytatta Lyra. – Ők is nagy reményekkel indultak neki a feladatnak, de a világunk súlya és a sötétség ereje túl nagy tehernek bizonyult számukra. Nem tudták elkerülni, hogy a sötétség hatalmába kerítse őket. Így mégjobban elbillentették a mérleg nyelét amely a jó és a rossz között egyensúlyoz.

Ragnaros közbevágott, hangjában mély megbánás csendült.

– Tanultunk a hibáinkból, és most reméljük, hogy ti nem jártok ugyanazon az úton – mondta komoran. – Ezért válogattunk meg benneteket alaposan, és figyeltük minden lépéseteket. Tudjuk, hogy nehéz döntések sora áll előttetek, de bízunk bennetek.