Klisé kalandorai

Level 12 : A Élőhalottak Nyughelye

Quest: Találd meg és szabadítsd fel az élőhalottakat a régi temetőből, hogy békére leljenek.

Miután sikeresen megszereztük az ősi tekercseket a toronyban, elindultunk vissza a faluba, hogy elhozzuk Thaddeusnak a kért tárgyakat. Az erdő sűrűsége és a nehéz terep azonban próbára tett minket. Az utak kuszaságában elvesztettük az irányt, és hamarosan rájöttünk, hogy eltévedtünk. Ahogy a nap lenyugodott és az éjszaka sötétje lassan bekúszott az erdőbe, úgy döntöttünk, hogy megállunk és tábort ütünk, hogy kipihenjük magunkat.

Grulf, Finbar, Elsie és én összegyűltünk a tábortűz köré, amely meleg fénnyel világította meg az arcunkat. A tűz pattogása és a ropogó fa hangja nyugtatóan hatott ránk, bár a körülöttünk lévő erdő baljós hangjai időnként emlékeztettek minket arra, hogy mindig figyelmesek legyünk.

– Tudjátok, mi hiányzik a legjobban? – kérdezte Grulf, miközben egy botot forgatott a tűzben. – Egy jó hamburger és egy adag sült krumpli.

– És egy működő telefon – tettem hozzá. – Olyan furcsa, hogy nincs semmi a kezünkben, amivel lefoglalhatnánk magunkat.

– Igen, az érintőképernyő hiánya különösen furcsa – mondta Elsie, miközben egy darab fát dobott a tűzre. – Emlékeztek még, mennyire függtünk a telefonjainktól?

– Elképesztő, olyan könnyen vált az életünk részévé a technológia, hogy fel sem fogtuk – válaszoltam. – Minden nap szinte órákig bámultuk a képernyőt. Most, hogy nincs itt, kénytelenek vagyunk egymással beszélgetni.

– Az a furcsa, hogy régen azt hittük, hogy a technológia közelebb hoz minket egymáshoz – mondta Elsie. – De valójában távolabb kerültünk egymástól.

– Igen, mindenki csak a saját kis világában élt, – jegyezte meg Finbar. – Az emberi kapcsolatok pedig egyre felszínesebbé váltak.

– Emlékszem, amikor még valódi beszélgetéseket folytattunk egymással – mondta Grulf. – Most pedig, itt a vadonban, újra felfedeztük, hogy mennyire fontos az emberi kapcsolat.

– Talán ez az egyik legnagyobb ajándék, amit ez a kaland adott nekünk – mondtam. – Az, hogy újra valódi kapcsolatokat építhetünk ki egymással.

– Az otthonunkban mindenki annyira elfoglalt volt a saját életével – tette hozzá Elsie. – Itt viszont rákényszerültünk, hogy igazán figyeljünk egymásra, és ez valami csodálatos dolog.

– Az emberi kapcsolatok mindig is bonyolultak voltak – mondta Finbar, miközben egy szálat tépett le a köpenyéből. – A technológia elvileg megkönnyítette volna a kommunikációt, de valójában csak távolabb kerültünk egymástól. Elfelejtettük, hogyan kell igazán kapcsolódni egymáshoz.

– Igen, az érintőképernyők és az üzenetküldő alkalmazások nem tudják helyettesíteni a valódi, személyes találkozásokat – válaszoltam. – Az érzelmek, a mimika, a hanghordozás mind-mind olyan dolgok, amiket nem lehet digitálisan átadni.

Grulf bólintott, miközben a tűzbe bámult.

– Az emberek közötti kapcsolatok mélyebbek, mint amit a technológia megmutathat – mondta. – A közös élmények, a kihívások, amiket együtt élünk át, azok az igazi kötelékek.

Elsie felnézett az égre, ahol a csillagok ragyogtak a tiszta éjszakai égbolton.

– Néha elfelejtjük, hogy a valódi világ mennyire gyönyörű – mondta halkan. – A természet, a csillagok, a friss levegő... ezek mind olyan dolgok, amiket a technológia nem tud pótolni.