Klisé kalandorai

Level 5 : A Boszorkány Bájitala

Quest:Gyűjtsd össze a hozzávalókat a falusi gyógyító számára, hogy elkészíthesse a szükséges bájitalokat.

Miután megkaptuk az eligazítást Morwenához mentünk, hogy megtudjuk, pontosan mire van szükség a bájital elkészítéséhez. A falu szélén álló kis kunyhó egyszerű, de bájos volt, kívülről virágokkal borítva és körülvéve gyógynövényekkel, amelyek erős, de kellemes illatot árasztottak.

A kunyhó belsejében félhomály uralkodott, amelyet csak néhány gyertya fénye világított meg. A levegő tele volt különféle gyógynövények és fűszerek illatával, amelyek egyszerre voltak megnyugtatóak és élénkítőek. A falakon polcok sorakoztak, tele régi könyvekkel, bájitalokkal és furcsa tárgyakkal, amelyek mind a gyógyítás szolgálatában álltak.

Morwena, az idős, bölcs asszony, éppen egy régi könyvet olvasott, amikor beléptünk. Hosszú, ősz haja szoros kontyba volt kötve, és mélyen ülő szemei bölcsességet sugároztak. Amikor felnézett, kedves mosollyal üdvözölt minket.

– Üdvözöllek benneteket, kalandorok – mondta lágy, de határozott hangon. – Hallottam, hogy szükségetek van segítségre egy bájital elkészítéséhez.

– Igen, Morwena – válaszoltam. – Mit kell tudnunk?

Morwena türelmesen elmagyarázta nekünk a bájitalhoz szükséges hozzávalókat. – A bájitalhoz négy különleges összetevő kell: egy ritka holdvirág, ami csak éjfélkor nyílik; egy kristálytiszta forrásvizes csepp; egy adag baziliszkuszkönny; és egy darab szentjánosbogár-szárny – mondta, miközben egy régi, kopott pergament nyújtott át nekünk a pontos leírással.

A pergament kézbe véve éreztem, hogy ez nem lesz könnyű feladat. A papír régi és törékeny volt, tele írásokkal és rajzokkal, amelyek részletesen leírták az összetevők lelőhelyeit és begyűjtésük módját.

Grulf, aki egy kicsit még mindig ideges volt az előző kaland után, elszántan nézte a pergament. – Ne aggódj, Morwena, megszerezzük őket! – mondta, miközben az öreg asszony szemébe nézett.

Morwena bólintott, és hálás mosollyal nézett ránk. – Tudom, hogy képesek vagytok rá. Az erdőben, nem messze innen, találjátok a holdvirágot. A forrást a hegyekben, a baziliszkuszkönnyeket pedig a mocsárban. A szentjánosbogár-szárnyakhoz viszont egy régi romos templomba kell mennetek.

– Akkor induljunk – mondta Finbar, miközben a csapatunkra nézett. – Nincs vesztegetni való időnk.

Ahogy kiléptünk a kunyhóból, Morwena utánunk szólt. – Legyetek óvatosak, és ne feledjétek, hogy a legnagyobb erőtök a barátságotokban rejlik.

Az erdő felé indultunk, ahol a holdvirágot kellett megtalálnunk. Az út során az illatok és hangok keveréke telepedett ránk, a fák susogása és a madarak éneke megnyugtatóan hatott ránk.

Grulf oldalra pillantott, és láttam, hogy még mindig kissé feszült az előző kaland emlékeitől. – Grulf, minden rendben? – kérdeztem.

– Igen, csak... mindig is éreztem a nyomást – mondta, majd sóhajtott. – De most, hogy tudom, mennyire fontosak vagyunk, ez segít megbirkózni a félelmeimmel.

Grulf, aki általában magabiztos és bátor volt, most egyre hátrébb húzódott a csoportban. Szemei idegesen cikáztak körbe, és minden kis neszre összerezzent, mintha bármelyik pillanatban várná, hogy valami előugorjon a sötétségből.

– Ne légy ilyen ijedős, Grulf! – mondta Finbar nevetve. – Hatalmas harcosként nem félhetsz egy kis erdei nesztől!

– Csak vigyázok rátok – válaszolta Grulf, bár az arcán lévő ideges mosoly elárulta, hogy ő maga sem hiszi el teljesen ezt a magyarázatot.