Klisé kalandorai

Level 14 : Az Elrabolt Kereskedő

Quest: Mentsd meg a kereskedőt, akit banditák fogságba ejtettek.

A falu főterén, Thaddeus, az öreg faluvezető, már várt ránk, arcán az elmaradhatatlan aggodalommal. A levegő hűvös volt, és a közelgő eső illata keveredett a falu fákkal szegélyezett útjainak földes szagával. A falu csendes volt, de a nyomasztó csendet áthatotta a feszültség, amely az emberek szemében tükröződött. A falusiak kis csoportokba verődve figyelték minden mozdulatunkat, mintha a mi sikerünkön múlna az életük. Thaddeus arca elgyötört volt, ahogy hozzánk lépett, és reszkető kezekkel próbált rendet tenni gondolataiban.

– Kalandorok, újabb kihívás vár rátok – kezdte Thaddeus mély, reszkető hangon. A szavai szinte elszálltak a hűvös szélben, de a súlyuk mégis ott maradt a levegőben. – A kereskedőnk, Bertrand, eltűnt. Az utolsó hírek szerint banditák ejtették fogságba, és egy közeli erdőben tartják fogva. Meg kell mentenetek őt. Kérlek titeket, ne hagyjátok, hogy a falu még nagyobb sötétségbe süllyedjen.

Grulf azonnal előhúzta kardját, mintha máris harcolni készülne. Izmai megfeszültek, arcán eltökéltség tükröződött, és egyetlen cél vezérelte: Bertrand megmentése. Szavai határozottak voltak, de a szívében a félelem és a bizonytalanság keveredett. – Ne aggódj, Thaddeus! Mi megmentjük Bertrandot! – mondta lelkesen, tekintetét az öreg faluvezetőre szegezve.

Finbar, a csoport bölcse, csak nevetett. A mosolya mögött rejtett aggodalom bújt meg, de próbálta a helyzetet könnyedén kezelni. – Na, Grulf, ne olyan hevesen! – csillapította barátját, finoman megérintve vállát. – Előbb nézzük meg, hogy van-e valami hasznos információnk az erdőről és a banditákról. – Szavai nyugodtságot árasztottak, de a szemében csillogó kíváncsiság és izgalom elárulta, hogy ő is kész volt a kalandra.

Elsie, a csoport varázslónője, mosolyogva figyelte a társait. A szívében ott rejtőzött a félelem, de az arcára mosolyt erőltetett, hogy megnyugtassa a többieket. – Nos, induljunk el minél hamarabb. Nem veszíthetünk időt – mondta kedvesen, hangjában a bátorító melegség csendült, de a tekintetében rejlő határozottság jelezte, hogy ő sem fél az előttük álló kihívástól.

Thaddeus azonban nem engedett minket el azonnal. Mély lélegzetet vett, mielőtt újra megszólalt volna, tekintetében mély aggodalommal. – Várjatok egy pillanatot. Bertrand nem csak egy egyszerű kereskedő. Ő a legjobb barátom gyermekkora óta. Együtt nőttünk fel, és mindig is számíthattunk egymásra. Amikor a falu nehéz helyzetbe került, Bertrand volt az, aki segített nekünk az árucikkeivel és az üzleti érzékével. Ha bármi történne vele, az hatalmas veszteség lenne mindannyiunk számára. Kérlek, hozzátok vissza őt épségben.

Thaddeus szavai olyan súllyal nehezedtek ránk, mintha maga az ég is összeszűkült volna fölöttünk. Mindannyian némán bólintottunk, érezve a felelősség terhét a vállunkon. Elszántak voltunk, hogy minden áron megmentsük Bertrandot. Miután minden szükséges felszerelést magunkhoz vettünk – kardok, íjak, varázsitalok és egy térkép az erdőről –, elindultunk az erdő felé.

Az út meredek és nehéz volt, a szél fújt, és a fák sűrű lombja alatt a fény csak alig-alig szűrődött át. Az erdő mélyén rejtőző banditák különösen veszélyesek voltak, és minden lépésnél óvatosnak kellett lennünk. A fák között rejtőző veszélyeket kerestünk, de a sűrű növényzet és a homályos fényviszonyok megnehezítették a dolgunkat.

Az erdő egyre mélyebb és sötétebb lett, ahogy haladtunk előre. A levegő egyre nyirkosabbá vált, és a fák között rejtőző árnyak szinte életre keltek a képzeletünkben. A csend csak a lépteink halk neszétől és az erdő távoli zörejeitől tört meg. Az erdő mélyén haladva egyre több nyomot találtunk, amelyek a banditák táborához vezettek. Az avarban eldobott élelmiszer-maradékok, letaposott fű és lábnyomok jelezték, hogy közel járunk.