Serena De angelis egy egyedülálló, makacs, erős, határozott nő aki egyedül él Olaszországban.
Damieno Mantovani egy magabiztos, megállíthatatlan, harcos maffiavezér.
Vajon hogyan találkoznak?
S a két domináns egyed közül melyik fog először kezdemén...
Lélegezni is alig tudok. Megfogom az ajtót, kirántom, valahogy betalálok a szobámba és bezárom magam után az ajtót. Megfogok egy vázát, a földhöz vágom. Majd mégegyett, mégegyett és mégegyett. Beleverek a falba, a kezembe nyilal a fájdalom, de valamiért nem tud most érdekelni.
Valaki elkezdi rángatni az ajtót, majd kulcs után kutat. Damieno kinyitja az ajtót és meglátja a földön heverő, ripityára tört vázákat, majd rám néz és meglátja a vérző öklömet.
- Istenem mi a szart csináltál, Serena. - mondja, kicsit aggodalommal a szemében és idesiet hozzám.
Megfogja a kezemet és az öklömet kezdi tanulmányozni. Kirántom a kezemet a kezei közül és gyilkos szemekkel ránézek.
- Megmondtam, hogy ne érj hozzám, Stronzo.
Elmosolyodik. Felkap mennyasszonypózba és levisz a konyhába. Felültet a pultra és elkezdi bekötni az öklömet. Megforgatom a szememet.
- Este lesz egy vacsi, ahova megvagyunk hívva. Egy párként kell majd megjelennünk, úgy, mintha már megkértem volna a kezedet. - mondja és a szemembe néz a mélykék szemeivel.
- Na álmodozz csak. Tudod hova megyek én veled akárhova is?! Sehova. Úgyhogy mondhatod nekik, hogy erre most nem megyünk.
Rácsap a pultra, közvetlenül mellettem.
- Elmegyünk, ha tetszik, ha nem. - csattan fel, elővesz egy gyűrűt és az ujjamra húzza. - Mostantól a jegyesem vagy, és elmegyünk arra a kibaszott vacsira.
Mostmár sehol sem látom azt a férfit, aki pár percel ezelőtt még aggódva nézett rám. Poker arcal leszálloka pultról és elindulok a könyvtár felé. Leveszem az ujjamról a gyűrűt és a hátam mögé dobom, pont úgy, hogy Damieno elkapja. Vissza se nézek, úgy szólok hozzá.
- Ameddig nem megyünk arra a rohadt vacsira, addig nem kell hordanom azt a szart. Majd mielőtt elindulunk, akkor add oda. - mondom idegesen és becsapom magam után a könyvtárajtót.
Felmászok az egyik létrán, és elkezdem nézegetni a könyveket. Előhúzok egyett, majd elkezdek beleolvasni.
Vagy még 100 könyvel megcsinálom ugyanezt, majd kiválasztok egyett, és lemegyek a lépcsőn, viszont amikor az utolsó fokkról lépnék le, nem a padlóra lépek, hanem egy fekete bőr cipőre.
Gyorsan megfordulok és szembe találom magamat Damienoval. Egy ruhát fog a kezében és odaadja nekem.
- Vedd fel, hamarosan indulunk. Készülj el, fél órád van.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezt vettem fel, enyhe, mégis figyelemfelkeltő sminkel. Fél óra múlva lementem a nappaliba ahol már Damieno várt, fekete, feszülős ingben, ami tökéletesen kiemelte az izmos testét. Nem mondom, nem volt rossz látvány, de a világ kedvéért nem házasodtam volna össze vele.
Mikor rám emelte tekintetét, azt hiszem leesett az álla. Csak ámult és bámult, majd megköszörülte a torkát és megszólalt a mély, rekedtes hangján.
- Gyönyörű vagy, Serena. - mondta mikor leértem hozzá, majd megfogta a kezemet és felhúzta az ujjamra a jeggyűrűt.
Amint felhúzta, kirántottam a kezemet a tenyere közül, majd kimentem és beültem a kocsinkba, ami egy matt fekete Audi R8-as volt. Nem nagyon nyűgözött le, inkább nagyképűnek tartottam, hogy a férfiak ezzel akarnak lenyűgözni egy nőt.
Elindultunk, majd kb fél óra múlva megálltunk egy luxus ház előtt. Tele volt a kert a kocsikkal, a nyüzsgés nagy volt. Kezdtem kicsit szorongani mivel rohadt antiszociális vagyok. Damieno ezt észre is veszi.
- Ne aggódj, csak vacsorázunk és beszélgetünk egy kicsit, utána azonnal jövünk haza. Nem maradunk sokat. Oké? - kérdezi bíztatóan.
Veszek egy mély levegőt és bólintok.
Damieno kiszáll a kocsiból és kinyitja nekem az ajtót. Én is kiszállok majd Damieno újra megszólal.
- Figyelj, tudom, hogy nem akarod, de most ki kell bírnod hogy... - nem mondja végig, csak a derekamra rakja a kezét.
