Mr. Ördög és Én

16. rész

Damieno szemszöge:

Serena antiszociális amit eddig is tudtam. 2-3 ember társaságánál többet nem bír.

Egy ruhaboltba mentünk elősször. Vett pár új ruhát, de különösebben nem figyeltem, mivel csak arra tudtam gondolni, hogy végig hallotta amit Nichnek mondtam, utána meg magától bekötötte a kezemet, ami melegséggel töltött el.

Tudom, hogy amit vele tettem az megbocsáthatatlan viszont apámnak is megkell, hogy feleljek, és ha tényleg a legnagyobb biztonságban akarom tudni akkor összekellett, hogy házasodjunk... vagy talán csak ezzel áltatom magamat. Mivan, ha az az igazság, hogy elvakított a őrzési vágy..? Mivan, ha elvakított, hogy éveket vártam rá és minél előbb magamnak akartam tudni?!

Serena édes mégis gyilkos pillantása zökkent vissza a valóságba.

- Damieno, jól vagy?

- Igen, persze. - mondom magamra eröltetve egy mosolyt. - Elmegyek a mosdóba, mindjárt jövök.

Bólint majd be is sietek az említett helyiségbe. Bezárkózom az egyik fülkébe és elkezdek gondolkozni.

Serena szemszöge:

Damieno elment a mosdóba de kicsit sem tűnt úgy, mintha minden rendben lenne vele. Valaki megfogja a kezemet és már fordulnék is hátra, hogy lecsesszem Damienot amiért hozzám mert érni, de valaki leüt hátúlrról, így elvesztem az eszméletemet.

...

Egy dohos pincében ébredek, a kezem és a lábam megkötözve. Marha jó. Megint elraboltak.

A kezemet valahogy sikerül kikötözni, majd a lábamat is megszabadítom a kötéltőt. Az ajtóhoz megyek de zárva van. Persze, hogy is gondolhattam volna, hogy nyitva lesz?

Lépteket hallok, ezért visszafekszek a földre mintha aludnék, de a kötelekről elfeledkezek.

- Tudom, hogy nem alszol, Mio caro. - szólal meg egy ismerős hang.

Megforgatom a szememet, gyorsan felpattanok, egy jobb horgost beverek neki és futásnak eredek. Ahogy észreveszem, egy régi, kurva nagy házban vagyunk. Már nem élnek itt, a falak rodhadásnak indultak és a növények is felkúsztak rájuk, a padló nyekereg amikor rálépek.

Kifutok, csakhogy szerencsétlenségemre két őr megfog és visszavisz a házba. Matt épp jön fel a pincéből.

- Mio caro, ez nem volt szép. - mondja vigyorogva.

Újból megforgatom a szememet.

- Ne hívj így, te fasszopó. - felelem idegesen mire a vigyora eltűnik és lekever nekem egyett.

Nem moccanok, nem sírok, csak tűröm, mert már megszoktam. Matt sosem csinált ilyet, sosem láttam ilyennek, sosem állt volna be a maffia közé.

- Viselkedjél, Serena, vagy rosszabb jön ennél. - mondja szikrákat szóró szemekkel.

Elmosolsodok.

- Vigyázz a szádra, Matt, vagy egy jobb horgosnál rosszabb jön. - felelem poker arcal. - Úgy egyébként ki is viselkedjen? Nem te voltál az aki véletlen hazudott, átvert és be állt a maffia közé, miközben nekem bókolt? - nevetek. - Dehogynem, te voltál. Kis pöcs fej.

Elkomorul és lekever mégegyett, mire kirúgom a teste alól a lábát. Nagy puffanással érkezik a földre, de az őrök még mindig lefognak.

- Hallom összeházasodtál a legnagyobb maffiavezérrel. - mondja miközben felkel a földről, nyöszörögve, fogva az oldalát. - A rossz fiúk tetszenek mi? - nevet ő is. - Majd megleckéztetlek én téged. Fiúk, itt maradunk. Itt senki nem talál ránk. - utasítja az őröknek, akik csak bólogatnak.

Visszavisznek a pincébe, kikötöznek egy láncra, majd magamra hagynak.