Mr. Ördög és Én

18. rész

Damieno szemszöge:

Serena, meggyötörten, összetörten, szétesve, könnyes szemmel van kiláncolva. A teste remeg és tiszta vér. Ebben a pár napban nagyon vékony lett, gondolom nem etették rendesen. Matt épp a hátát verte egy husángal, amikor is meglátott engem. Elkerekedett a szeme, elsápatt és megdermett.

Serenának már ereje sincs felnézni rám. Nem bírja felemelni a fejét, csak összerogyva térdel a hűvös padlón. Matt hátrál, nekiütközik a falnak és csak néz minket. Odasietek Serenához, leveszem róla a láncokat és a kezembe veszem. Ő csak fáradtan az ölembe zuhan és alig kap levegőt.

- Itt vagyok. Itt vagyok Serena. Minden rendben van, mostmár biztonságban vagy. - suttogom neki könnyes szemmel.

Ő csak nyöszörögni tud a fájdalomtól. Matt váratlanul előkap egy fegyvert a zsebéből, és rám szegezi. Én nem moccanok, csak Serenát fogom. A nő érzékeli a veszélyt, reflexszerűen kihúzza a kést a bőrkabátom alól, az ölemben megfordul és egyenesen Matt szívébe dobja a kést, csakhogy egy pisztoly durranása csapja meg a fülemet. Nem áll belém golyó, de Serena felnyög amint a testébe érkezik a golyó. Pontosabban, tökéletes a szíve fölé. Matt teste, hullaként rogy össze a földre, Serena pedig a véres sebet szorítja. Hezitálok, majd felkapom Serenát és kisietek a kocsihoz. Addigra már az erősítés is ki ér. Ők megtisztítják a házat a hulláktól, én meg max sebességgel hajtok a korház felé. Serena nyöszörög majd felémfordul.

- Damieno... - mondja elhaló hangon.

Könnyezik. Soha de soha nem láttam őt így.

- Mi az, kincsem? Minden rendbe jön. Túléled.- én is suttogok.

- Ennél rosszabbat is átéltem, de... - nyöszörgi. - De, h-ha mégse élném túl ak-akkor tudd, hogy szeretlek... - dadogja de a hangja elcsuklik. - É-és az utolsó kivánságom az, h-hogy kérlek, k-kínozd meg az apámat. - suttogja.

- Nem. Serena, ne mondj ilyet. Túl fogod élni. Itt maradsz velem. - könnyezek és belecsapok egyett a kormányba.

Serena halványan elmosolyodik majd lehunyja a szemeit, de már nem nyitja ki.

- Serena, ne merd ezt csinálni. Hallod? Ne merészelj itt hagyni. Szeretlek. Kérlek.. Ne hagyj itt. - mondom és mégjobban rálépek a gázra.

Serena nem mozdul, nem nyög, nem nyitja ki a szemeit. Pár perc alatt a korházban is vagyunk, egy nővér azonnal beviszi a műtőszobába.

Én végig csak arra tudok gondolni, hogy kimondta, hogy szeret. Kimondta. Elmondta. Szeret. Dobolok a lábammal és nagyon ajánlom Serenának, hogy ne merjen meghalni, mert mostmár végre kimondta, mostmár végre boldogak lehetnénk.

Egy nővér jön ki, majd hozzám szól.

- Uram... A felesége.. Nincs túl a műtéten. 15% van arra, hogy túléli. Sajnálom. - közli, majd visszamegy a szobába.

Ekkor nem bírom tovább és legördül egy könnycsepp. Nich jelenik meg, leül és bíztatóan átkarol. Lehajtom a fejemet, nem akarom, hogy bárki is így lásson.

Fél óra múlva, egy újabb nővér jön ki.

- Uraim.. A hölgy túl van az életveszélyen, de kómában van. - mondja és megint magunkra hagy, mielőtt bármit is kérdezhetnénk.

Összeszorítom a szememet és a fogamat és csak várunk, amíg be nem mehetünk hozzá.