Mr. Ördög és Én

9. rész

Serena szemszöge:

Írtózatos sebességgel csapódok neki egy fának, ami a kocsi elejét teljesen behorpasztja. A légzsák nem fújodott fel, ebből is látszik milyen egy szar ez a kocsi. Damieno csak örülhet, hogy megszabadulhat ettől a kocsitól, csakhogy most nem tudok erre gondolni, mivel a combomba is beleállt egy vasdarab, úgyhogy kurvára nem tudok mozdulni.

Igazábol örülnék is, hogy ha itt halnék meg és nem Damieno keze között.

Damieno szemszöge:

Mikor egy kanyarhoz érek, látom egy kocsinak a keréknyomát ami az erdőbe vezet. Valaki súlyosan megsérülhetett... Na várjunk csak. És ha Serena az? Bassza meg.

Kiszállok a kocsiból, és követem a keréknyomokat. Meglátom, hogy egy kocsi van egy fának csapódva... vagyis az én kocsim. Faszomat, ez csakis Serena lehet.

Odafutok és kirántom az ajtót. Serena combjába állt egy vasdarab. Még eszméleténél van, és amikor kitéptem a kocsiajtót, ijedten kapta felém a fejét.

-Bassza meg Serena, mit csináltál?! - mormogom idegesen.

- Menj innen. Látni se akarlak.

- Szó se lehet róla. Maradj nyugodt, mindjárt kiszedem a vasdarabot. - mondom nyugtatóan.

- Basszus, szerinted nem próbáltam már? Nem lehet kihúzni és kész. Úgyhogy most menj innen. - mondja, a szeme már totál piros.

Megfogom a vasdarabot és egy határozott mozdulattal kirántom a combjából. Felkiált és szitkozódik, de most nem érdekel.  Csak az foglalkoztat, hogy rendbejöjjön és hogy jól legyen.

Óvatosan felveszem mennyasszonypózba de rámszól.

- Tegyél le, tudok sétálni. - förmed rám.

- Dehogy teszlek. Azonnal összeesnél. Most az egyszer bírd ki, hogy hozzád érek.

Megforgatja a szemét és belémkapaszkodik. Az autómhoz sietek, beteszem az anyósülésre és padlógázt nyomva hívom Nichet.

- Hívd a háziorvost, de azonnal! - kiabálom idegesen.

Nich mond egy "oké"-t és le is teszi. Amint hazaérünk, berontok a házba a kezemben fogva Serenát. Lerakom a kanapéra, az orvos azonnal kezelésbe veszi.

Serena néhol sziszeg, néhol szitkozódik de nem odrít vagy kiabál. Csak tűri a fájdalmat, mintha ez megerősítené.

Az orvos fél óra múlva odajön hozzám.

- Szerencsére nem állt bele a csontba, nem tört el semmije, de pár napig pihennie kell. - mondja nekem és én csak bólintok.

Az orvos elmegy én pedig odasietek Serenához.

- Hogy vagy?

- Hagyj. - sóhajtja fáradtan. - Csak pihenni szeretnék.

Bólintok, felveszem és beviszem a szobájába. Lefektetem az ágyra és leülök az egyik fotelbe. Megvárom míg elalszik, de nem megyek ki. Egész este bent maradok és figyelem.

Reggel megint nyöszörögve és izzadtan kel fel. Felül és már állna is lábra  amikor rászólok.

- Mit csinálsz? Feküdj vissza.

- Nem. Ruhát kell néznem, edzenem kell, összekell készülnöm. -válaszolja idegesen.

- Serena, pihenned kell. Majd az esküvő elötti nap elmentek ruhát nézni, addig még van 2 nap, úgyhogy pihenj. Edzened sem kell, majd ha meggyógyúltál. Éhes vagy? Hozzak valamit?

Sóhajt és visszafekszik.

- Csak hozz egy fánkot, kávéval. - mondja halkan.

Bólintok és pár percel később bejövök a kezemben a kávéval és a fánkal. Óvatosan felül, megissza a kávéját és benyomja a fánkot.

Egész nap csak fekszik és a plafont bámulja. Szerintem már beletörődött, hogy a feleségem lesz.