Mr. Ördög és Én

6. rész

Damieno szemszöge:

Már mindjár hajnali 1 de nem tudok aludni. Valami nem hagy, ezért úgy döntök, hogy lemegyek a  nappaliba. Viszont amikor elsétálok Serena szobája előtt, sikoltozást, mocorgást és lihegést hallok. Nem kérdés, azonnal berontok, de a lány csak az ágyában forgolódik és alszik. Sikít, liheg, kapál, mocorog.

Aggódva odamegyek és felkeltem.

- Serena. Hé, Serena, kellj fel, ez csak álom.

Hirtelen felriad, felül az ágyba levegőért kapkodva, a haja és a homloka már tiszta izatt. Felhúzza a térdét, rákönyököl és megtámasztja a kezében a fejét.

Eddig még nem láttam ilyen... meggyötörtnek. Mindig csak az erős, határozott nőt láttam. Még mindig liheg.

- Serena, mit álmodtál? - kérdezem óvatosan és aggódva.

- Se-semmit. - lihegi. - Csak egy újabb r-rémálom.

Újabb?? Neki eddig is voltak rémálmai? Bevan kamerázva a háza, de a szobájába sose rakattam kamerát.

- Mit álmodtál?

- Semmiség. - mondja és visszafekszik az ágyába, de úgy, hogy nekem háttal van.

- Nekem nem úgy tűnt, hogy semmiség. - mormogom.

Elindulok az ajtó felé, gondolom nyugalomra van szüksége, de megszólal.

- Damieno...

- Igen?

- Itt maradnál... pontosabban itt aludnál? - kérdezi félénken

Meglepődök. Most először félénk. Tudom, hogy gyűlöl, és tudom, hogy a másik, igazi énje, most felpofozott volna, amiért bemertem jönni a szobájába.

Látja, hogy tétovázok.

- Mindegy, hagyjuk... jó éjt. - suttogja még mindig elfordulva.

Az ajtóból visszanézek rá. Tudom, hogy nem alszik, és hogy nyitva van a szeme. Lassan, halkan odamegyek az ágyához, és bebújok a takarója alá.

Meglepődik, amikor érzi, hogy súrlodik a kezem a hátához. Lassan megfordul, de véletlen úgy érkezik, hogy az arcunkat csak centik választják el. Nyel egyett és visszahúzodik, hogy legyen köztünk egy kis hely.

Visszafordul és hallom ahogy halkan lélegzik. Váratlanul megfogom a karcsú derekát és magamhoz húzom, átkarolom a hasánál és a nyakához bújok.

A lélegzete is eláll és a szívverése is felgyorsul.

- Jó éjszakát, kislány. - mormogom.

- Jó éjt.

Serena szemszöge:

Mikor azt kértem Damienotól, hogy aludjon velem, a belső énem ordított és kiabált, hogy ne tegyem ezt és hogy vágjam pofán amiért bemert jönni a szobámba. Csakhogy most valami eluralkodott rajtam és most a nyakamhoz bújva szuszog.

Lassan én is elalszok.

Másnap úgy kelek föl, hogy Damieno már nincs mellettem. Hogy is gondoltam volna, hogy majd mellette fogok felkellni. Ostobaságomon csak nevetek egyett de mikor felkelek, egy cetlit
találok az éjjeliszekrényemen. Megfogom és elolvasom.

" Amint felkeltél, öltözz fel és gyere le a nappaliba. A gardróbodba találsz mindent, már berendeztettem, viszont csak lengén öltözz, mert csak itthon   leszünk. "  -Damieno

Bemegyek a gardróbomba és felveszek egy fekete trikót és egy fekete, tapadós nadrágot.  Lemegyek a nappaliba ahol már Damieno vár.

- Csak felkeltél, álomszuszék. - nevet.

- Fogd be, vagy agyon baszlak egy rohadt vázával. - mormogom.

- Látom valaki kora reggel kávé nélkül morcikás. - kuncog tovább és a kezembe nyom egy bögre kávét.

Azonnal megiszom az egészet.

- És miért is kellett lejönnöm?

- Azért mert ha 4 nap múlva megházasodunk akkor hivatalosan is a maffiához fogsz tartozni, tehát megkell tanulnod harcolni és a fegyverekkel bánni.- mondja tök komolyan, mire én felnevetek. - Mi ilyen vicces?

Nevetve megrázom a fejemet majd elindulunk a ház mögé. A kertben van egy ring, ahol gondolom majd megküzdök valakivel.