12. rész

90 4 0
                                    

Serena szemszöge:

Reggel nagy volt a nyüzsgés- forgás. Korán keltünk, mindenki kipattan az ágyból, majd készülődni kezdett.

Damieno azonnal elment a helyszínre, hiszen nem láthatott meg az esküvő elött, meg amúgyis, valami dolga volt. Én sminkeltem és a hajamat csináltam, mivel régen fodrász és smink készítő szakra jártam a középsuliba.

Eleonora addig felvette a ruhácskáját, ami így nézett ki:

Eleonora addig felvette a ruhácskáját, ami így nézett ki:

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Egy igazi kis hercegnő.

- Gyönyörű vagy. - mosolygok rá.

Elkészülődök, majd én is felvedzem a cipőmet és a ruhámat.

Felvettem még egy fekete, csipkés fátylat, majd Nich jött be az ajtón

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Felvettem még egy fekete, csipkés fátylat, majd Nich jött be az ajtón. Csak ámult-bámult.

- Na jó, mostmár tényleg bánom, hogy nem én raboltalak el és fettelek feleségül. - neveti.

Én is nevetek. Az utóbbi időkben, amióta itt vagyok és találkoztam Nichel, már megszoktam, hogy ilyeneket mond. Neki nem esek  a nyakának, mert tudom, hogy csak viccből mondja és nem folyatja rám a nyálát.

- Na indulhatok, hercegnők? Bocsánat, Serena, te hamarosan királnyő leszel. - kuncog és kinyitja nekünk a limuzin ajtaját.

Fél óra múlva a helyszinen is vagyunk. Kis lámpákkal megvilágított, erdő között bevezető folyosón megyünk az oltárhoz. Reméltem is, hogy nem teplomban lesz, de ez bárminél is szebb. Nich kiszáll, majd kinyitja nekem az ajtót és Eleonorának is. Kiszállunk mire nem csak Damieno, hanem mindenkinek leesik az álla, hogy én feketében vagyok.

Mindenki meglepődik, amit én csak egy mosollyal nyugtázok. Imádom, ha mások elvárásainak keresztbe tehetek.

Eleonora elém áll, és elkezdi szorni a virágszirmokat a kis kosárkájából. Nich mellém lép és én átkarolom őt. Lassan odavezet az oltárhoz és átad Damienonak aki még mindig leesett állal néz. Óvatosan megfogom az állát, és becsukom a száját. Halkan mindenki kuncog majd az oltárba lép Nich.

Ki nem gondolta volna, hogy ő lesz a papp, de mielőtt megszólalt volna, Damieno a fülemhez hajolt és belesuttogott.

-Gyönyörű vagy.

Megforgatom a szememet, úgy, hogy senki se lássa, majd egy mosolyt húzok az ajkaimra. Nich belekezd a szövegébe.

- Kedves összegyűltek. Ma két, ifjú pár házasságában vehetünk részt. Damieno Mantovani, fogadod, hogy mellette leszel, jóban-rosszban, egészségnen-betegségben,
haragban és boldogságban, fogadod-e hites feleségedül Serena De angelist?! - kérdi Nich.

- Igen. - mondja határozottan Damieno és felhúzza a gyűrűt az ujjamra.

Nich most felém fordul.

- Serena De angelis, fogadod, hogy mellette leszel, jóban-rosszban, egészségben-betegségben,
haragban és boldogságban, fogadod-e hites férjedül Damieno Mantovanit?! - kérdezi most tőlem Nich.

Kicsit tétovázok hogy kimondjam e a "nem"-et..

- Igen. - mondom és felhúzom Damieno ujjára a gyűrűt.

- Megcsókolhatod a menyasszonyt. - feleli Nich.

Damieno elvigyorodik és vadul megcsókol. Viszonzom, majd mindenki újjongani kezd. Mivel ez egy maffiaházasság, ezért itt nincs csokór eldobás, amiért esküszöm mondtam egy imát.

Elindultunk az étterem felé, amit Damieno foglalt, majd beültünk és hajnali 1-ig szórakáztunk.

Mikor hazaértünk, azonnal ledobtam magamról a magassakrkút, gyorsan levettem a ruhámat és az ágyamba dőltem. Eleonora most nem alszik itt, a szülei már elvitték.

Fáradtan sóhajtok egyet és hagyom, hogy elnyomjon végre az álom.

Mr. Ördög és ÉnWhere stories live. Discover now