Mr. Ördög és Én

21. rész

Damieno szemszöge:

Serena remeg a karjaim közt, én pedig simogatom, lágy puszikat nyomok a homlokára de nem beszélek hozzá. Tudom, hogy az emberek ilyenkor a legkevésbé szeretném, hogy azt mondják, hogy "nyugi átérzem" vagy hogy "oké minden rendben lesz", egyszerűen hagyom, hogy mindent kiadjon magából. Látszik, hogy megviselte őt a történtek, hiszen a szeme körül csúnya karikák rajzolódnak ki, sápadt és nagyon fáradt.

Felemelem és a karjaimban beviszem a saját szobámba. Lefektetem az ágyamba, betakarom, majd én is befekszek mellé. Magamhoz húzom, ő pedig amilyen szorosan csak tud, hozzám préseli magát. A fejét a mellkasomra hajtja, kezével olyan szorosan tart, hogy attól félek, hogy egy darab húst a puszta kezével fog kitépni belőlem. Levegő után kapkod, liheg, verejtékezik és remeg. Átölelem és ha még lehetséges, még közelebb húzom magamhoz.

Fél óra múlva kezd alább hagyni a remegés, Serena kezd megnyugodni. Mostmár csak szaporán veszi a levegőt de még mindig magához szorít.

- Damieno... - suttogja lágy hangján.

- Igen?

- Szeretlek.. - leheli és érzem, hogy a szívem egy óriásit dobban.

Tudom, hogy ezt maximum 2 embernek mondhatta az egész életében, ezért érzem magam büszkének, hogy képes voltam elnyerni a szeretetét. Kis ideig lefagyok, ezért Serena ideig kezd elhúzódni.

- Khm... Ne haragudj, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni... - suttogja éppen venné le rólam a kezét, amikor a csuklójánál fogva visszahúzom, és szenvedélyesen megcsókolom.

- Én is szeretlek. - mondom ki hangosan, amikoris egy halvány mosoly jelenik meg az arcán. -Te elmosolyodtál..! - közlöm széles vigyorral az arcomon. - TE ELMOSOLYODTÁL!!

Erre csak felnevet egy apró puszit nyom a számra, amiből én egy érzelmekkel teli csókba invitálom. Ebből a csókból viszont kezdünk egyre mohóbbak lenni... Serena elkezdte levenni a pólómat de én megállítottam.

- Nem szeretnéd..? - kérdezi kicsit szomorkásan.

Felnevetek.

- Semmit se szeretnék jobban már nem tudom mióta, de te biztos készen állsz rá?

Hevesen bólogatni kezd, majd újból próbálja levenni rólam a pólót, de mostmár hagyom neki. Hamarosan az összes fehérnemű a földön hever tócsaként elterülve, kivéve a bokszeremen és Serena melltartóján, bugyiján kívűl.

Elkezdem csókolgatni a nyakát, néhol beleharapok és meg is szívom, amit ő hangos sóhajjal nyugtázz. Elkezdek lejjebb haladni, lassan kicsatolom hátul a melltartóját, leveszem és számba veszem bimbóit. Gyengéden megszívom, amire próbál nem felnyögni, majd őrjítő lassúsággal kezdek egyre lejjebb haladni a hasán. Kifújom a levegőt, mire libabőrös lesz és tudom, hogy az én kis szépségem bugyija, már rég elázott. Megpuszilom a textilen keresztül, majd kínzó lassúsággal leveszem róla. Utoljára felnézek rá, nyelvemet kinyújtom és lassú mégis mohó mozdulatokkal kezdem nyalni... Annyira finom.. és édes. Ah, istenem. Úgy érzem mindjárt kiszakad a bokszerem a meredező farkamtól. Kőkemény.

Egyre gyorsabban kezdem nyalni, az ujjaimmal is elkezdem izgatni. Egy ujjamat bedugom szűkös kis hüvelyébe, majd mégegyett társítok hozzá, amire halk sikoly hagyja el a száját. Elmosolyodok majd elkezdem az ujjaimat ki-be ki-be mozgatni. Liheg és nyöszörög, majd úgy elélvez, hogy eláztatja az arcomat, ujjaimat. Csípőjét feljebb billenti, amit fülig érő vigyorral nézek. Nem törlöm meg a számat, úgy csókolom meg Serenát és tudom, hogy érzi a saját ízét. Remélem így megtudja milyen kurva édes és, hogy mennyire finom.