Mr. Ördög és Én

11. rész

Serena szemszöge:

- Pontosan Mattéknek. - mondja Damieno.

- TESSÉK? - kiáltom, de visszafogom magam, mert félek, hogy meghallja Eleonora. - Jó, oké. De holnap megtartjuk az esküvőt és és és... - dadogok össze-vissza.

- Nyugi. Megoldom, csak vigyázz magadra. Az esküvővel kapcsolatban ne aggódj, a helyszín is bevan már rendezve, minden megvan csinálva.

Bólintok, de Eleonorát látom meg a lépcsőben. Eltolom Damienot és odamegyek a kislányhoz.

- Mi az kincsem?! Kell valami? - mosolygok rá.

- Csak annyi, hogy hol alszok? -kérdezi kívancsian és mosolyogva.

Elnevetem magamat és Damienora nézek.

- Majd nálam alszol. Tudom, hogy van elég szoba neked is, Eleonora, de tudom, hogy esténként félsz.

Eleonora megrázza a fejét.

- Én nem akarok veled aludni. - mondja durcásan és dobbant egyet a lábával, mire belőlem kitör  a nevetés.

- Hogy mondta, kisasszony? - kérdezi Damieno meglepetten de halkan nevetve.

- Én nem veled akarok aludni, hanem az új, legjobb barátommal, Serenával. - mondja még mindig durcásan. - Damieno, kijelentem, hogy lecseréltelek, és Serena váltott fel téged. Mostantól ő a legjobb barátom és vele akarok aludni.

Mégjobban elkezdek nevetni és lehuppanok a földre, hogy nehogy összeessek a nevetéstől. A könnyeimet törölgetem.

Damienon nem látszik sértetség, sőt, ő belőle is kitört a nevetés és megtámaszkodott a kanapéba.

- Serena, neked nem baj, ha veled alszik Eleonora? - kérdezi nevetve a férfi.

- Nem.

Tovább nevetek és Eleonora a nyakamba ugrik. Háraesek, de nem zavar. Véletlen  rá áll a combomra, mire felszisszenek és Damieno gyorsan leszedei rólam Eleonorát. A férfi aggódva rám néz, majd a sebemre ami a kötésen keresztül is átázik a vértől.

- Jól vagyok Damieno. Csak vérzik, nincs baj. - mondom suttogva de igazából fáj.

- Látom, hogy fáj. Nem kell titkolnod - mondja  és legugol hozzám.

Mwgrázom a fejemet és óvatosan felkelek, de összeesek. Damieno gyorsan elkap, és felvesz. Eleonora is aggódva néz rám.

- Jól vagyok. - suttogom. - Kipihenem és már jobban is leszek. Ez csak egy kis seb. - nyugtatom őket, de igazából nem tudom, hogy magamat vagy őket akarom nyugtatni.

Éltem már át sokkal rosszabbat, amit az apám tett velem... De erről nem beszélünk és nem is fogunk!

Damieno felvisz, Eleonora behuppan mellém az ágyba és betakarózunk. Átölelem Eleonorát hátulról. Damieno elmosolyodik majd már indulna is ki az ajtón de Eleonora rászól.

- Ha egy pár vagytok és mindjár házasok akkor miért nem alszotok együtt? - kérdezi kíváncsian, amire nekem megfeszülnek az izmaim.

Damieno megáll, majd visszafordul. Eleonorára néz utána meg rám. Bólintok úgy hogy ne vegye észre Eleonora, mivel tudom, hogy hiteleseknek kell kinéznünk. Damieno odajön az ágyhoz, majd befekszik mögém és ő engem karol át.

Utálom ha egy férfi ér hozzám, utálom ha csak rám néz. Damieno érintését viszont már megszoktam. Nem mondom, hogy odavagyok érte, de beletörődtem, hogy kevesebb mint 24 óra múlva hozzá megyek.

Sosem mennék hozzá egy férfihez se, mert megigértem anyunak. Anyu is azt mondta, hogy soha, de soha ne menjek hozzá egy férfihoz se, mert megfogom bánni. Hogy ő ezt miér tudta előre? Mert az apám volt a férje. És apáról nem beszélünk, hogy miket tett.

Gyorsan el is alszunk... Vagyis inkább csak ők. A plafont bámulom, majd nagy nehezen engem is elnyom az álom.