Mr. Ördög és Én

8. rész

Serena szemszöge:

Miután végeztünk, fáradtan döltünk le a fűbe. Mindjár este 10 és mi még mindig kinn vagyunk.

- Holnap elkell menned ruhát nézni. Majd a húgom elmegy veled, amúgyis megakar már ismerni. - mondja.

- Muszáj összeházasodnom veled? Nem elég, hogy fogva tartasz és itt vagyok? Minek kell összeházasodnunk? Úgy egyébként te dönthetsz úgy, hogy nem házasodunk és akkor nem kell.

A hangjából tisztán kivehető a nem tetszését és az idegességet.

- Igen, muszáj. És igen, dönthetnék úgy, hogy nem házasodunk, csakhogy nem így döntöttem! - förmedek rá, mire idegesen ő is rám néz.

- Miért? Miért kell kínozni engem? Hm? Egy kibaszott tárgyként vagyok használva, nélkülem döntöttek. Mégcsak a véleményemet sem kértétek ki, nemhogy a beleeggyezésemet. De tudod mit? Minden nap egy kínszenvedés lesz neked, és megfogom keseríteni az életedet. Nélkülem döntöttetek, nélkülem beszéltétek meg, nélkülem csináltátok az egészet. Úgyhogy rohadtul remélem, hogy te is, apád is, és az én apám is kibaszottul megfogtok rohadni. - köpöm az arcába a szavakat, felállok és a bejárati ajtó felé sétálok.

Gyorsan besietek, mielőtt Damieno követni tudna, és nem a szobámba veszem az irányt, hanem a könyvtárba. Berohanok, becsukom magam után az ajtót, felmegyek a második szintre, annak befutok a másik végébe és elbújok a sötét sarokban. Ha Damieno be is jön, és fel is néz a második emeletre, nem fog észrevenni, és amint lefeküdnek aludni, én elszökök.

Már 2 órája idebenn ücsörgök, könnyes szemmel, de nem hagyom, hogy egy könnycsepp is lecsusszannyon.

Mindjár éjfél, már biztos hogy alszanak. Halkan kisuhanok, de a nappaliból látom, hogy kint az őrök megsem mozdulnak. Akkor megint a hátsó kapuról kell kimásznom, vaaagy beszállok az egyik kocsiba és kihajtok innen. Szerintem a másodikat választom.

Bemegyek a garázsba, és beszállok az egyik kocsiba. Mindegyik fúl fekete, és az ablaka is sötétített, úgyhogy nagyon fasza. Ez a hülye Damieno meg mindegyikben benne hagyja a kocsikulcsát. Beindítom a kocsit, kinyitom a garázsajtót és kitolatok. A nagy kapu előtt lelassítok, de gondolom az őrök azt hiszik, hogy Damieno vagyok ezért kiengednek.

Damieno szemszöge:

2 órája keresem Serenát, de sehol sem találom. Kurva nagy ez a ház, és mostmár bánom, hogy beköltöztem. Nich épp jön velem szembe.

- Nem láttad Serenát? -támadom le.

- Dameino. Neked nem a kapun kívűl kéne lenned, valami ügyet elintézni? - kérdezi furcsálva.

- Öhm nem, miért is?

- Bassza meg. Akkor az Serena volt. - kap észbe. - Pár perce egy kocsi hajtott ki innen, mindenki azt hitte, hogy te vagy az, ezért kiengedték.

Faszomat már. Ez a nő mindent megpróbál, hogy elszökjön? Csak mert előlem nem menekülhet.

Beszállok az egyik kocsimba, majd  padlógázzal hajtok ki. Nem juthatott messzire, az biztos.

Serena szemszöge:

Könnyes szemmel megyek, vagy 250 km/h -val. Nem lassítok, sőt, mégjobban rátaposok a gázra. Minél messzebb vagyok attól a helytől, annál jobb.

Most vagyok kint először úgy igazán a szabadban. Idő közben rájöttem, hogy egy erdő kellős közepén van Damieno háza, a tenger meg mellette.

Tudom, hogy Damieno már kocsiban van és engem keres, de most nem érdekel. Nyomom a padlógázt, de egy kanyarban nem figyelek eléggé. Egy szarvas ugrik ki elém, megijedek és azonnal elrántom a kormányt....