Mr. Ördög és Én

17. rész

Damieno szemszöge:

Mikor visszamentem Serenához, vagyis mentem volna, mert nem találtam. Azt hittem bement egy másik boltba, vagy megint elszökött, de nem így lett. A telefonját a parkolóban találtam meg, egész nap a plázában kerestem őt. Tudtam, hogy elrabolták őt, tudtam, hogy hülye voltam, és képtelen voltam megvédeni.

Ez óta eltelt 4 nap. 4 nap. És még mindig nem találom. Nem tudtuk lenyomozni, hogy hol lehet, én totál szétestem és a szobában kutatok utána éjjel nappal. Felhívtam mindenkit, hogy nem látták-e, utána kutattam minden apró-cseprő dolognak de nem találtan. Egyszerűen nem akattam rá a nyomára. Nich minden nap bejött a szobámba, minimum 15-ször, hogy kell-e valami, vagy hogy éhes vagyok-e, de mindig kikültem. Csak este mentem le amikor mindenki aludt, hogy ne vegyen észre senki. Mindig a konyhába és a könyvtárba mentem. A konyhába azért, hogy egyek, a könyvtárba pedig azért, hogy visszagondoljak az emlékekre. Esténként még bementem Serena szobájába és leültem az ágyra gondolkodni.

Szeretem őt, és ha valami baja esik, akkor felégetem az egész világot. Tudom, hogy erős nő, tudom, hogy bármi is történik vele, azt túl fogja élni, mert ő az én feleségem. Ő az én Serenám. Ő az én mindenem.

...

Ma is épp a szobámba kutatok utána. 6. napja hogy elvitték. Tudom, hogy Matt vitte el, de egyszerűen találok rájuk.

Arra leszek figyelmes, hogy rezzen a telefonom, hogy értesítést kaptam.:

"Ha visszaakarod kapni, keresd olyan helyen, ahol sose gondolnád, hogy ott lehet. "

Ismeretlen szám. Először arra gondolok, hogy mivan, ha itthon bújtatták el, de megnéztem mindenhol, és sehol se találtam.

Várjunk csak. Davide, rá folyatta a nyálát. Mivan, ha nála van, csak titkolja?!

Azonnal kocsiba pattanok, és éjszakáják éjszakáján betöröm Davide ajtaját. Feloltódik egy lámpa, majd mégegy és mégegy, mire az egész házban már fényesség van. Előkapom a fegyveremet, és a lépcsőn lesiető Davidre szegezem az említett tárgyat. Davude megtorpan.

- Mi szél hozott erre? - kérdezi furcsálva és a pisztoly csövét nézi.

- Hol van Serena, te perverz állat?!

- Tessék? Kicsoda, hol van?

- Serena. A feleségem, akire a nyáladatt folyattad. - válaszolom idegesen.

- Jaaa. Tán azt gondolod, hogy itt van nálam? Úgy megleckéztetett, hogy még a saját feleségem mellé sem merek befeküdni este. Átnézheted az egész házat, minden birtokomat, de esküszöm, hogy nincs nálam. - teszi fel a kezét védekezően.

Szemében látom, hogy tényleg igazat mond, és ekkor bevillan valami.

Az üzenetben az állt, hogy olyan helyen keressem, ahol sose gondolnám, hogy lehetne. A szüleim régi háza. Bassza meg, biztos, hogy odavitték.

Kiszaladok a kocsihoz, bepattanok, és a padlógázt nyomom. Közben felhívom Nichet, hogy hozzon erősítést a régi szüleim házához, mire azonnal kiadja a parancsot.

A fél órás útból, én 15 perc alatt ott is vagyok és berontok az ajtón. Két őr van, akiket azonnal lelövök, majd átnézem a házat, csakhogy nem találom sehol. Basszus, és mivan ha pince is van?

Elkezdek kutatni a pince után, majd pár perc után meg is találom. Lemegyek de az ajtó elött szintén 2 őr van, akiket szintén lelövök. Majd benyitok, és ami a szemem elé tárul, arra egyáltalán nem számítok.