Két világ határán

1.rész

Helene szemszögéből

Szorosan markoltam a bőröndöm fogantyúját, miközben siettem a barcelonai repülőtér kijáratához. Szívem hevesen vert, ahogy az utolsó pillantást vetettem Madrid utcáira. Elege volt belőlem az apám kegyetlen világából. Alejandro Lopez bűnszervezetének árnyéka mindenhová követett, és végre úgy döntöttem, hogy megszökök. Testvérem, Rajmund, már régóta Barcelonában élt, és most hozzá menekültem.

Az utazás csendes volt, gondolataim zakatoltak. Gyakran elgondolkodtam azon, mit tett volna az anyám, ha még élne. Ő mindig a szabad életet hirdette, de apám kegyetlensége elnyomta. Eltökélt voltam, hogy nem fogom ugyanazt a sorsot megélni.

Leszállva a barcelonai repülőtéren, éreztem, hogy egy új élet kezdődik számomra. Rajmund már várt rám a kijáratnál. Mosolyogva ölelt át, és végre biztonságban éreztem magam.

- Örülök, hogy itt vagy - mondta Rajmund. - Minden rendben lesz, ígérem.

Ahogy a kocsijába szálltunk, végre kiengedtem egy hosszú, megkönnyebbült sóhajt. A város fényei elsuhantak mellettünk, és bár az új kezdet izgalmát éreztem, a félelem is ott bujkált bennem. Tudtam, hogy apám nem fog könnyen lemondani rólam.

Rajmund lakása a város szívében volt, egy modern épületben. Amint beléptem, a tágas és elegáns belső tér látványa fogadott. Bátyám mindent megtett azért, hogy otthon érezzem magam.

- Pihenj le, Helene. Holnap új nap kezdődik - mondta, és megpuszilta a homlokom.

Aznap éjjel alig aludtam. Az új város zajai és a gondolatok, hogy mi vár rám, éberen tartottak. De reggelre eltökéltség töltött el. Nem hagyom, hogy apám uralkodjon az életem felett. Itt Barcelonában új esélyt kapok a boldogságra.

---

Hector szemszögéből

Egy hosszú edzésnap után kimerülten dőltem hátra a kanapén. Az FC Barcelona szezonja intenzív volt, és minden pillanatban a legjobb teljesítményt várták el tőlem. De most, hogy végre egy kis nyugalomra leltem, gondolataim visszatértek Mariahoz. A kapcsolatunk már régóta nem működött, és tudtam, hogy ideje lezárni.

Elővettem a telefonom, és mély levegőt vettem. Maria-val való beszélgetés sosem volt könnyű, de most nem volt más választásom. Hívtam őt, és vártam, hogy felvegye.

- Szia, Hector - hallottam a hangját a vonal másik végén. - Mi újság?

- Szia, Maria. Beszélnünk kell - kezdtem el, és éreztem, hogy a szavak nehezen jönnek. - Úgy gondolom, hogy mindketten tudjuk, hogy ez a kapcsolat nem működik már.

Csend volt a vonal túloldalán, majd Maria sóhajtott egy nagyot.

- Igen, Hector, igazad van. Már egy ideje érzem én is, hogy valami megváltozott - válaszolta.

A beszélgetés hosszú és érzelmes volt, de végül mindketten egyetértettünk abban, hogy jobb lesz külön utakon folytatni. Búcsúztunk egymástól, és én végre egy kis megkönnyebbülést éreztem.

Másnap, edzés után Rajmund megkeresett. Elmondta, hogy a húga, Helene, mostantól vele él Barcelonában. Említette, hogy nehéz időszakon megy keresztül, és bár nem részletezte, éreztem, hogy valami komoly dologról van szó.

- Vigyázz rá, Hector - mondta Rajmund komolyan. - Ő több, mint amit gondolsz.

- Megteszek mindent, amit tudok - válaszoltam, és megígértem, hogy segítek neki, amiben csak tudok.

Helene érkezése Barcelonába nem csak Rajmund életét változtatta meg, hanem az enyémet is. Bár még nem találkoztunk, éreztem, hogy valami különleges van kialakulóban. Az élet tele van váratlan fordulatokkal, és most új fejezet kezdődött mindannyiunk számára.

Ahogy este lett, és a város fényei kigyúltak, egyre inkább kíváncsi lettem Helene-re. Ki ő valójában? Miért menekült Madridból? És hogyan fogom tudni segíteni őt, miközben én is a saját életem rendbetételén dolgozom?

---

Helena szemszögéből

Barcelonában minden új volt számomra. Rajmund lakása nyújtotta az első biztos menedéket, és lassan kezdtem beleilleszkedni az új életembe. Azonban a múltam árnyai még mindig ott kísértek minden lépésemben. Alejandro Lopez bűnszervezetének félelme mindig ott motoszkált bennem, és gyakran éjszaka is felriadtam rémálmaimtól.

Rajmund sokat segített nekem. Nem sokat beszéltünk a múltunkról, de éreztem, hogy őszinte a szándéka, hogy megvédjen. Egyre inkább éreztem, hogy végre biztonságban vagyok, bár még mindig félelemmel telve.

Egy délután Rajmund bevezetett engem Hector Forttal. Hector magabiztosan és karizmatikusan lépett be Rajmund lakásába, és szinte azonnal éreztem a vonzalmat felé. Szemeiben egyfajta melegség és odaadás csillogott, amit régen nem tapasztaltam. De tudtam, hogy nem szabad túl közel engednem magamhoz senkit, különösen nem egy hírességet, akit a sajtó körüli felfordulás kísér.

- Örülök, hogy végre találkozunk, Helene - mondta Hector udvariasan, kezet nyújtva felém.

- Én is örülök, Hector - válaszoltam, megpróbálva elnyomni a szívem gyorsabb dobogását.

Aznap este együtt vacsoráztunk, és Hector mesélt a futballról és a világ különböző részein szerzett élményeiről. Rajmund sokat nevetett a viccein, és én is nevettem velük, bár valahol mélyen tudtam, hogy nem maradhatok itt örökre. Alejandro nyomára valószínűleg rá fognak jönni előbb vagy utóbb, és akkor ismét menekülnöm kell.

Hector szemszögéből

Amikor Rajmund bemutatott Helene-nek, azonnal éreztem valamit a levegőben. Helene különleges volt, nem csak a gyönyörű megjelenése miatt, hanem a tekintetében rejlő mélység miatt is. Rajmund ritkán mutatott be nekem új embereket, de Helene egy másik szinten volt. Valami megfogott bennem, és nem csak a futballon kívüli érdeklődésem miatt.

Vacsora közben egyre többet tudtunk meg egymásról. Helene láthatóan nem volt könnyű helyzetben, és én megértettem, hogy ő sem az, akinek látszik. De mégis, valami vonzott abban a titokzatosságban, ami körülötte lengedezett.

- Mióta élsz itt Barcelonában, Helene? - kérdeztem, próbálva könnyedén tartani a beszélgetést.

- Nem sokáig - válaszolta őszintén. - Madridból szökök, és apám bűnszervezete elől menekülök.

Rajmund hirtelen elkomorodott, és én is meglepődtem a válaszán. Nem hittem volna, hogy egy bűnöző lánytestvérével hoz össze.

- Meg fogok védeni, Helene - mondtam határozottan. - Ha valaha is szükséged lenne rá.

Az este folyamán tovább beszélgettünk, és ahogy mélyebben beleástam magam Helene történetébe, egyre inkább megértettem, hogy milyen erős és kitartó nő. Nem hagyom, hogy bármi is bántsa őt, míg én itt vagyok.