Két világ határán

3.rész

Helena szemszögéből

Az iskolai napok egyre intenzívebbé váltak, és bár Ava és én közötti barátság egyre mélyült, észrevettem, hogy valami változik Hector és Maria között is. Hector és Maria kapcsolata mindig is bonyolult volt számomra, hiszen bár én mindig is vonzódtam Hectorhoz, tudtam, hogy ő és Maria között mélyebb kapcsolat van.

Egy este, amikor Hector és Rajmund elhívtak minket bulizni, Ava ragaszkodott hozzá, hogy menjünk el. Úgy döntöttem, hogy talán ez az alkalom, hogy közelebb kerüljek Hectorhoz, és jobban megismerjem őt. Azonban a buli hangulata féktelen volt, és én próbáltam élvezni az időt, bár valahol mindig ott motoszkált bennem a félelem Alejandro és bűnszervezete elől.

Hector és Maria a buli kezdetén kissé távol tartották egymást. Maria kezdetben kissé félénk volt, de Hector látta, hogy a lány szomorú. Hajlandónak kellett lennie megtenni az első lépést.

- Maria, szeretném, ha tudnád, hogy fontos vagy nekem - mondta Hector halkan, amikor végre sikerült magánnyal beszélgetnie. - Sajnálom, hogy elidegenedtünk egymástól.

Maria meglepetten nézett rá, majd egy kis mosoly jelent meg az arcán.

- Én is sajnálom, Hector - válaszolta ő őszintén. - Túl sokat gondolkodtam az elmúlt időben.

Hector megkönnyebbült. Érezte, hogy talán újra helyreállhat a kapcsolatuk.

Ava szemszögéből

A buli közben figyeltem, ahogy Hector és Maria közeledtek egymáshoz. Helene-t láttam a távolban, és éreztem, hogy valami zavarja.

- Helene, mi a baj? - kérdeztem tőle, amikor sikerült egy kicsit elszakadnunk a tömegből.

Helene elmosolyodott, de szemeiben láttam a bizonytalanságot.

- Ava, Hector és Maria között még mindig ott van valami - mondta halkan. - Nem tudom, hogyan kéne ezzel bánnom.

Próbáltam megnyugtatni.

- Ne aggódj annyira. Talán ez csak átmeneti zűrzavar lesz. Ne hagyd, hogy ez befolyásolja az életedet.

Rajmund szemszögéből

Hector és Maria közötti békülés mellett döntöttem, de látva Helene zavartságát, nem tudtam nem beleszólni.

- Helene, Hector tényleg szeret téged - próbáltam megnyugtatni őt, amikor sikerült egy kis időt vele töltenem. - Ne hagyd, hogy a múltja árnyékolja be ezt.

Helene szemeiben láttam a bizonytalanságot, de éreztem, hogy talán sikerült valamit elérnem.

Hector szemszögéből

Ahogy az este folytatódott, Maria és én lassan közelebb kerültünk egymáshoz. Próbáltam ne gondoljak Helene-re, de valahogy mindig ott volt a fejemben.

- Maria, remélem, hogy újra találkozunk - mondtam neki, amikor a buli vége felé kicsit elszakadtunk a tömegtől.

Maria kedvesen mosolygott.

- Én is remélem, Hector. Talán most, hogy újra beszéltünk, könnyebb lesz.

Hector megkönnyebbült, bár még mindig érezte, hogy valami nincs rendben.

Helene szemszögéből

Ahogy Hector és Maria közeledett, én egyre zavarosabbnak éreztem magam. Ava mindig mellettem állt és próbált megnyugtatni, de belül úgy éreztem, hogy mindez túl sok nekem.

- Ava, köszönöm, hogy mindig mellettem vagy - mondtam halkan neki, miközben elindultunk haza.

Ava elmosolyodott.

- Helene, mindig itt leszek neked. Bármikor szükséged van rám.

Helene szemszögéből

Az elmúlt napokban Hectorral való találkozásokat igyekeztem minimalizálni. Azt éreztem, hogy ha távol tartom magam tőle, talán könnyebb lesz elfeledni a zűrzavart, amit a bulinak köszönhetően éreztem. Ava mindig mellettem állt, és igyekezett lebeszélni arról, hogy teljesen kihagyjam Hectorral való kapcsolatot, de én még mindig zavarban voltam.

Egy délután Rajmund hozott el egy ismerősét, Marckot, hogy találkozzunk vele. Marck egy bátor, magabiztos fiatalember volt, és rögtön megtalálta a közös hangot velem. Beszélgettünk a suli vicceiről, a közös érdeklődési körökről, és hamar barátok lettünk. Éreztem, hogy vele könnyebb a társaság, és reméltem, hogy ez az új barátság segít majd kicsit rendezni az érzéseimet Hectorral kapcsolatban.

Hector szemszögéből

Az utóbbi időben igyekeztem kerülni Helene találkozásait. Tudtam, hogy Maria megint a képbe került, és bár próbáltam vele elrendezni a dolgokat, valahogy mindig összezavartam magam, amikor Helene közelében voltam.

Rajmund egy nap bemutatott nekem egy barátját, Marckot. Ő egy laza srác, és egyből elvoltunk egymással. Megbeszéltük a focit, és a suli dolgait. Örültem, hogy itt van velem Marck, mert megmutatta, hogy van élet a focin kívül is.