Két világ határán

2.rész

Helena szemszögéből

Az új iskolába járás egy teljesen új tapasztalat volt számomra. Rajmund és Hector bátyám közreműködésével sikerült beíratnom magam, és bár még mindig gyakran gondoltam Alejandro veszélyes bűnszervezetére, úgy éreztem, itt, Barcelonában, biztonságban vagyok.

Az iskolában gyorsan összeszoktam Ava-val, egy vidám és barátságos lány, aki az első naptól kezdve barátként fogadott. Ava segített nekem eligazodni az iskolai életben, és bár őszintén beszélt a dolgairól, én még mindig óvatosan tartottam távol Hectorról.

Hector, bár megnyerő és jóképű, távolságtartó volt velem szemben. Ritkán beszélt velem, és amikor mégis, szinte mindig csak rövid mondatokban válaszolt. Éreztem, hogy van valami, amiért nem szeretne közelebb engedni magához, de nem voltam biztos benne, hogy ez tényleg rólam szól-e.

Az egyik nap, amikor Ava és én a suliban beszélgettünk, végre rákérdeztem Hectorra.

- Ava, mit gondolsz Hectorról? - kérdeztem, miközben próbáltam lazának tűnni.

Ava elgondolkodott egy pillanatig, mielőtt válaszolt.

- Ő egy titokzatos srác - mondta végül. - Sokan próbáltak már közelebb kerülni hozzá, de ő mindig valami zárkózott marad.

Ez a válasz csak még jobban kíváncsivá tett. Mi lehet Hector múltjában, amiért ilyen zárkózott velem szemben is?

Hector szemszögéből

Az iskola mindig is csak egy hely volt számomra, ahol az elvártakat teljesítem, de nem sokat szórakozom. Helene megjelenése azonban megváltoztatta ezt a dinamikát. Bár igyekeztem távolságot tartani tőle, valami vonzott benne, ami ellen nem tudtam ellenállni.

Ava barátnője volt Helene-nek, és bár Ava mindig is kedves és segítőkész volt velem, nem akartam túl közel kerülni hozzájuk. Az én világom és problémáim távol álltak az övéktől, és nem akartam, hogy bárki is túl sokat tudjon rólam.

Egy nap azonban Ava és Helene elkezdtek beszélgetni velem a suliban. Nem kerültem ki a helyzetet, és lassan rájöttem, hogy Helene nemcsak gyönyörű, hanem okos és érzékeny is. Beszélgetéseink során rájöttem, hogy ő is tart valamitől, és bár nem tudtam, hogy mi az, éreztem, hogy közelebb hozott minket egymáshoz.

Az iskolai napokban egyre többet találkoztunk, és amikor Helene-t látom, valami melegség tölt el. Megpróbálok távol maradni tőle, de valami vonz, ami ellen nem tudok védekezni.

Helene szemszögéből

Az iskolai napok gyorsan teltek, és ahogy egyre közelebb kerültem Hectorhoz és Ava-hoz, úgy éreztem, hogy talán végre találtam egy helyet, ahol tartozhatok valahova. Ava mindig vidám és segítőkész volt velem, és bár Hector továbbra is zárkózott maradt, éreztem, hogy lassan megnyílik felém.

Egy este, amikor Ava-val a lakásunkban beszélgettünk, végre felvetettem neki, miért viselkedik Hector távolságtartóan velem.

- Tudod, Helene, Hectornak van egy múltja - kezdte Ava óvatosan. - Nem túl könnyű neki megnyílni mások előtt.

Ez a válasz valamit megerősített bennem. Hectornek is lehet valami terhe, amiért nem akar túl közel kerülni senkihez, különösen nem hozzám.

Azonban én is őriztem a saját titkaimat. Próbáltam elrejteni Alejandro és Beatrice elől, hogy Madridból miért szökök Barcelonába. Minél tovább sikerült ezt titokban tartanom, annál biztonságosabbnak éreztem magam.

Hector szemszögéből

Az iskolai napokban egyre nehezebben tudtam ellenállni Helene vonzásának. Annak ellenére, hogy próbáltam távol maradni tőle, minden találkozásunk után egyre inkább kezdtem érezni, hogy valami mélyebb kötelék kezd kialakulni közöttünk.

Egy este, amikor Helene és Ava a lakásunkban voltak, úgy éreztem, meg kell próbálnom tisztázni a dolgokat Helene-el.

- Helene - szólítottam meg őt komolyan. - Szeretnék bocsánatot kérni, ha valaha távol érezted magadat tőlem. Nem szándékosan próbáltam távol maradni tőled.

Helene elmosolyodott, és megérintette a kezemet.

- Értem, Hector. Tudom, hogy mindenkinek van titka - mondta őszintén. - Én is őrzök egyet-kettőt magamban.

Ez a válasz megkönnyebbültté tett. Tudtam, hogy Helene is tartogat valamit, de úgy éreztem, hogy most már kezdem megérteni, mi lehet az.