Két világ határán

12.rész

Hector szemszögéből:

Helen váratlan visszatérése teljesen felkavarta az életemet. Bár próbáltam elfojtani az érzéseimet és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, Helen látványa mindig felkavart bennem régi emlékeket. Egy elegáns rendezvényen találkoztunk véletlenül.

-Hector... - szólított meg határozottan, amikor átlépett mellém az esti fényben.

Fordultam felé, és a tekintetünk találkozott.
-Helen... Meglepő, hogy itt vagy.

-Látom, hogy itt dolgozol mostanában. Hogy érzed magad? - próbált könnyedén hangot adni a beszélgetésnek, de éreztem, hogy alatta ott bujkál a feszültség.

-Az új projektjeim izgalmasak. De igazából nem hiszem, hogy neked van joga itt lenni, miután ahogy hagytál minket. - válaszoltam, és észrevettem, hogy Helen arckifejezése mérges lett.

Helen szemszögéből:

Hector válasza ledöbbentett. Már tudtam, hogy megváltozott azóta, hogy elváltunk, de még mindig nem hittem volna, hogy ilyen kemény lesz.

-Hector, talán ideje lenne beszélnünk...  - próbáltam közvetlen lenni, bár belül zavart voltam.

-Rólad hallottam, hogy jelentős szerepet kaptál itt. Gratulálok - mondta Hector, bár a hangjában érezhető volt a tartózkodás.

-Köszönöm. De... hogyan vagy mostanában? - kérdeztem óvatosan.

Hector egy pillanatra elhallgatott, mintha válogatná a szavait.
-Nem volt könnyű nélküled, Helen. Sokat szenvedtem. És nem hiszem, hogy most akarok újra találkozni.

Figyelmesen hallgattam, de Hector válasza mélyen érintett.
-Én is sokat változtam... De most más szemmel nézek a dolgokra.

Hector egy pillanatig csendben maradt, majd a tekintetét rám emelte.

Természetesen, itt van a módosított változat:

---

Hector szemszögéből:

A rendezvényen eltelt pár feszült pillanat után Helen és én végre szemtől szembe találkoztunk. A beszélgetésünk azonban hamarosan veszekedéssé fordult.

-Hector, miért vagy ilyen rideg velem? Tudod, hogy mennyire szerettem téged... - mondta Helen keserűen.

-Képzeld el, Helen, mennyire fájt, amikor elmentél. Hónapokig szenvedtem érted, és most itt vagy újra, mintha semmi sem történt volna! - válaszoltam dühösen.

Helen arcán keresztül éreztem a csalódást és a fájdalmat.
-Én is szenvedtem, Hector. De úgy tűnik, nem vagyunk ugyanott mostanában.

Ekkor érkezett meg Asher, aki épp most jött Amerikából, és figyelmen kívül hagytam a csendes szúró érzést, ami bennem maradt.

Helen szemszögéből:

Hector és én közötti veszekedés mélyen érintett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megkeseríti az újra találkozásunk. Amikor hazaértem, Asher már ott várt rám, és örömmel ugrottam a nyakába.

-Asher, végre itt vagy! Hiányoztál... - suttogtam boldogan.

-Amerikából jöttem, és végre itt lehetek veled - mosolygott rám Asher, mialatt szorosan magához ölelt.

Hector szemszögéből:

Hazafelé tartva Asher látványa mélyen bosszantott. Ki volt ez a férfi, aki Helen karjaiban ölelhetett meg? Féltékenység kerített hatalmába, és mikor beléptem a lakásba, Helen már ott volt.

-Ki volt az a férfi? - kérdeztem keményen.

-Héctor, ő Asher, épp most jött Amerikából - válaszolta Helen, és láttam a szemében a megbántottságot.

-Furcsa, hogy olyan boldog voltál vele - mondtam ridegen, miközben próbáltam elrejteni a féltékenységemet.

Helen szemszögéből:

Hector viselkedése hidegen hagyott. -Hector, kérlek, próbálj meg megérteni... - próbáltam közvetíteni.

-Jól van, Helen. De nem vagyok biztos benne, hogy akarok részt venni ebben az egészben - válaszolta Hector durván.

---
Helen szemszögéből:

Hector lakása előtt állva, a szívem hevesen dobogott. Azt hittem, talán sikerül rendezni a dolgokat Hectorral, de amikor beléptem a lakásba, az ajtó nyitva volt. A szoba csendes volt, csak a szél suhogott az ablakon át. Ahogy végigsétáltam a nappalin, megpillantottam egy képet a falon, rajta Hector és én boldogan mosolyogva.

-Meglepett, hogy itt vagy - hallottam Hector hangját a háta mögött. Megfordultam, és látta, hogy nem egyedül van. Mellette állt Maria, Hector ex-barátnője, akit soha nem szerettem.

-Nem... nem hittem volna... - dadogtam elakadva.

Hector arca rideggé vált, ahogy látta reakciómat.
-Helen, ne kezdjük el ezt most. Maria csak besegített nekem egy kis rendet rakni - mondta keményen.

Nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. A kép a kezemben értelmetlen lett, és hirtelen mozdulattal eltörtem.

-Azt hittem... hogy talán még... lehetünk... - próbáltam elmondani, de a szavak elakadtak a torkomban.

Hector dühösen lépett közelebb.
-Miért jöttél ide, ha csak ezt akartad látni?  - kérdezte.

Nem tudtam válaszolni. Csak sírtam, miközben a szívszorító fájdalom és csalódottság teljesen eluralkodott rajtam.

Hector szemszögéből:

Hazafelé menet, még mindig zavart voltam Helen látogatásától és a váratlan találkozástól Mariával. Helen láttán minden emlék és vágy újra felszínre tört, de Mariával való találkozás feszültséggel töltött el.

-Meglepett, hogy itt van. Csak segítettem neki... - próbált nyugtázni Maria, de éreztem a feszültséget a levegőben.

-Nem így képzeltem el ezt a találkozást - morogtam dühösen.

Maria közelebb lépett.
-Hector, próbálj meg megérteni... - kezdte mondani.

-Elég volt. Most mennem kell - vágott közbe dühösen, és kiment a lakásból, hogy egyedül maradjon a gondolataival.