Két világ határán

11.rész

Helen szemszögéből:

A divatbemutató után egy újabb lehetőség kopogtatott az ajtómon. Nénikém barátnője, Ros, felajánlott egy egyéves modell szerződést Amerikában. Egy pillanatig sem tudtam, mit tegyek. Ez a lehetőség egyszerre volt izgalmas és ijesztő.

Másnap elmondtam Avának a hírt.
-Ava, kaptam egy ajánlatot Amerikából. Egy évre modellkedhetnék – mondtam izgatottan, de ugyanakkor bizonytalanul.

Ava szemei tágra nyíltak.
-Ez fantasztikus, Helen! De miért nem vagy annyira boldog? – kérdezte.

-Azért, mert nem tudom, hogy mit tegyek. Hectorral még mindig nem békültünk ki, és ha elmegyek, ki tudja, mi lesz velünk? – válaszoltam.

Ava szomorúan bólintott.
-Megértem, Helen. De talán ez az utazás jót tesz neked. Új kezdet, új lehetőségek – mondta bátorítóan.

Közben Hector teljesen összeomlott. Rajmundnak öntötte ki a lelkét.
-Rajmund, Helen nélkül az életem értelmetlen. Nem tudom, hogyan tovább – mondta kétségbeesetten.

Rajmund bólintott.
-Hector, Helen is ugyanolyan összetört, mint te. De ha tényleg szereted, harcolj érte – tanácsolta.

Az este folyamán Hector annyira részegre itta magát egy buliban, hogy megcsókolt egy idegen lányt. Természetesen ezt azonnal lefotózták, és percek alatt már az egész internet tudott róla.

Másnap Ava mindent megtett, hogy elkerülje, hogy Helen lássa a képet. De amikor már azt hitte, hogy sikerült, a tévében felugrott az egész sztori.

-Helen, várj, ne nézd meg! – próbálta figyelmeztetni Ava, de már késő volt.

Láttam a képet, és teljesen összetörtem. -Ez nem lehet igaz... – suttogtam. Azonnal Hectorhoz mentem, hogy kiosszam.

-Hector, mi a fenét csináltál? Hogy tehetted ezt? – kérdeztem dühösen.

-Helen, részeg voltam, nem emlékszem semmire. De tudom, hogy ez nem mentség arra, amit tettem – próbálta magyarázni Hector.

-Ez több, mint amit el tudok viselni. Nem bírom tovább ezt a bizonytalanságot – mondtam, és elhagytam a házát.

Hazamentem, és azonnal felhívtam Rost. -Ros, elfogadom az ajánlatodat. Egy évre Amerikába költözöm – mondtam határozottan.

Összepakoltam a holmimat, és titokban elhagytam a várost. Egy új kezdet várt rám, távol minden fájdalomtól és bizonytalanságtól. Talán ez az utazás segít, hogy újra megtaláljam önmagam.

**Hector szemszögéből:**

Helen távozása teljesen összetört. Megpróbáltam magyarázni neki, hogy az egész éjszakáról nem emlékszem semmire, de tudtam, hogy ez nem mentség. Láttam a fájdalmat a szemében, amikor elment, és tudtam, hogy elveszítettem őt.

Másnap reggel Fernando, az apám, észrevette, hogy valami nincs rendben. Hector, mi történt? Miért nem mész edzésre? – kérdezte aggódva.

Apám, elveszítettem Helent. Minden értelmetlen nélküle – válaszoltam keserű

Helen szemszögéből:

Egy év eltelt, és az életem teljesen megváltozott. Amerikában hatalmas sikereket értem el modellként, és a hírnevem napról napra növekedett. Nénikém, Ros, annyira büszke volt rám, hogy felajánlotta, dolgozzak a cégénél mint modell és mint vezető is. Visszaköltöztem Barcelonába, és úgy éreztem, készen állok az új kihívásokra.

Ava és Rajmund mindig mellettem voltak, tartottuk a kapcsolatot az egész idő alatt. Hector is folyton hívogatott az elején, de egy idő után feladta. Most, hogy visszatértem, tudtam, hogy nem lesz könnyű elkerülni őt, főleg miután kiderült, hogy nénikém és Hector apja, Fernando, összeházasodtak.

Amikor hazaértem Barcelonába, és beléptem az új otthonomba, tudatosult bennem, hogy sok minden megváltozott. De nem csak én. Hector is. Az egykori szeretetteljes Hector helyett egy olyan férfit találtam, aki már nem tudott bízni a nőkben, és csak az egyéjszakás kalandoknak élt.

Hector szemszögéből:

Az elmúlt egy év számomra is sok változást hozott. Helen távozása után megpróbáltam újraépíteni az életem, de soha nem tudtam igazán túllépni rajta. Belefáradtam a fájdalomba, és már nem tudtam bízni senkiben. Az egyéjszakás kalandok lettek a mindennapjaim része.

Fernando és Ros házassága csak tovább bonyolította a helyzetet. Helen visszatérése Barcelonába olyan érzéseket keltett bennem, amelyeket megpróbáltam elnyomni.

Egyik este Rajmund keresett meg.

-Hector, hallottam, hogy Helen visszajött – mondta, miközben leült mellém a bárban.

-Úgy tűnik, igen – válaszoltam fáradtan.

-Nem akarod felvenni vele a kapcsolatot? Beszélni vele? – kérdezte Rajmund.

-Mit mondhatnék neki? Hogy azóta minden nőben csak őt kerestem? Hogy nem tudtam túllépni rajta? – válaszoltam keserűen.

Helen szemszögéből:

Amikor visszatértem, Ros azonnal munkába állított. Az első napomon épp egy fotózásra készültem, amikor Ava hívott.

-Helen, hallottam, hogy visszajöttél! Találkoznunk kell! – mondta izgatottan.

-Persze, Ava! Holnap találkozhatunk a kedvenc kávézónkban – válaszoltam mosolyogva.

Másnap Ava és Rajmund már vártak rám a kávézóban. Azonnal megöleltük egymást, és elkezdtük a beszélgetést.

-Mesélj, milyen volt Amerikában? – kérdezte Ava kíváncsian.

-Fantasztikus volt, de hiányoztatok. Annyi mindent tanultam, és rengeteg új élménnyel gazdagodtam – válaszoltam.

Rajmund közben csendben figyelt, majd megszólalt:
-Helen, Hector nagyon megváltozott, amióta elmentél. Sokat szenvedett, és most... nos, nem igazán önmaga.

Bólintottam, de nem akartam túlságosan elmerülni a múltban.
-Én is megváltoztam, Rajmund. Mindannyian változunk – mondtam csendesen.

Az est végén, amikor hazafelé indultam, egy ismerős hangot hallottam a házunk előtt.

-Helen – Hector állt ott, kissé idegesen.

-Hector, mit keresel itt? – kérdeztem, bár tudtam a választ.

-Beszélnünk kell. Nem hagyhatom, hogy így érjen véget a történetünk – mondta elszántan.

Egy pillanatra haboztam, majd bólintottam.
-Rendben, beszéljünk.

Az este hosszú és érzelmekkel teli volt. Hector elmesélte, hogy mennyire szenvedett, és hogy mennyire sajnálja a múltban történt dolgokat. Én is megnyíltam neki, és elmondtam, hogy mennyire fájt a távolság és a hazugságok.

Talán most, egy év távlatából, képesek leszünk újrakezdeni. Vagy legalábbis megpróbálni.