Két világ határán

14.rész

Hector szemszögéből:

Helen már két hét óta komában volt. Minden reggel és este ott virrasztottam mellette, szívemben reménnyel, hogy valahogy felébred és visszatér hozzám.

Egy reggel Ava váratlanul megjelent a kórházban, komor arccal odalépett hozzám. "Hector, van valami, amit látnod kell" - mondta komolyan.

Elmesélte, hogy elment azon a helyszínen, ahol Helen autója állt a baleset előtt, és a biztonsági kamerák felvételei egyértelműen mutatták, hogy Maria manipulálta a fékeket.

Azonnal értesítettem a rendőröket, akik gyorsan intézkedtek. Maria letartóztatásra került, és elindult a rendőrségi vizsgálat.

Helen szemszögéből:

Mikor végül felébredtem a komából, Hector volt az első, aki ott volt mellettem. Lassan nyitottam meg a szememet, és zavartan néztem rá.

-Helen, végre felébredtél - mondta Hector megkönnyebbülten, miközben a kezemet szorongatta.

Mindennek emlékeztem: a balesetre, a fájdalomra, amit éreztem, és arra, hogy mennyire megbántott Hectorral való viselkedésem.

-Ne beszélj most, Hector- mondtam halkan, miközben elhúztam a kezemet tőle - Nem vagyok kész... még nem.

Hector szemszögéből:

Napokig ültem mellette, próbáltam meggyőzni, hogy meg fogja bocsátani nekem, és hogy újra együtt lehetünk. "
-Helen, én... - próbáltam szavakat találni, de ő csak csendesen rázta a fejét.

-Ne beszélj most, Hector - ismételte, miközben a szemeivel elkerülte a tekintetem.

Csak ott maradtam mellette, minden nap. Nem mozdultam el mellőle, próbáltam átadni, mennyire fontos vagy nekem, még akkor is, ha szavak nélkül próbáltam értelmezni a helyzetet.

---

Természetesen, itt van a történet folytatása hosszabb részlettel és párbeszédekkel:

---

Hector szemszögéből:

Helen végre kiengedték a kórházból, és bár nagy nehezen, de beleegyezett, hogy velem maradjon. Minden nap az volt a célom, hogy boldoggá tegyem, bármit is kérjen tőlem. Olyan makacs volt, még mindig nem akarta elfogadni bocsánatkérésimet, amiért megbántottam.

Nap mint nap próbálkoztam.
-Helen, remélem, idővel meg fogsz tudni bocsátani nekem - mondtam neki egy este, ahogy vacsorát készítettem neki, miközben az asztalnál ültünk.

-Ne tudd meg, Hector - felelte szárazon, és keresztbe tette a karját.

Megráztam a fejem, majd elgondolkoztam. Nem adtam fel.
-Tudom, hogy nehéz, de csak kérlek, hogy adj még egy esélyt - mondtam őszintén.

Helen egy pillanatra elgondolkozott, majd szomorúan bólintott.
-Nem tudom, Hector. Még mindig olyan fájó, amit tettél - mondta halkan.

Éreztem a szavai mögött rejlő fájdalmat, de kitartottam.
-Addig próbálkozom, amíg újra megbízhatsz bennem - ígértem neki.

Helen szemszöge:

Érzem, hogy valami nincs rendben Hectorral. Az utóbbi időben ideges és titokzatos, és bár szeretem, nem tudom elhessegetni a félelmeimet. Avától azt vártam volna, hogy támogasson, de úgy érzem, nem érti meg, mennyire fáj nekem ez a helyzet.

-Soha nem fogok teljesen megbocsátani neki - vallom be Ava-nak könnyes szemmel - Ezért úgy döntöttem, hogy visszamegyek Madridba. Talán ott könnyebb lesz.

Ava megértően bólint.
-De Helen, Madridban veszélyben vagy!

-Sajnálom, de így döntöttem - mondom elszántan.

Rajmund szemszöge:

Mélyen aggódom. Helen az egyetlen, akit igazán szeretek és akire mindig is vigyáztam. Hector nem érti meg, mennyire veszélyes Madrid Helen számára. Nem hagyhatom, hogy visszamenjen, tudom, hogy apja bántani fogja.

-Ez nem jó ötlet, Helen. Apánk veszélyes ember, és félek, hogy nem tudnám megvédeni téged, - próbálom meggyőzni őt.

-Sajnálom, de már eldöntöttem, - válaszol dacosan.

Hector szemszöge:

Szorongok a szívem mélyén, ahogy a repülőtér felé sietek. Nem hagyhatom, hogy Helen elmenjen. Rajmundnak igaza van, Madridban veszélyben lesz.

-Megállj, Helen! - kiáltom, amikor meglátom őt a távozókapuk közelében. -Nem hagyhatsz el, kérlek.

Helen megfordul, és tekintete kérdőn talál rám.
-Hector...

-Ne menj el, Helen. Nem tudok nélküled élni, - vallom be reszkető hangon.

Helen szemeiben a kétségbeesés látszik. -De....

-Rajmundnak igaza van. Nem hagyhatom, hogy elmenj, - mondom határozottan.

Helen gondolkodva néz rám, majd lassan bólint.
-Rajmundnak igaza van, - suttogja.

Szorosan magamhoz ölelem, és a szívemben megkönnyebbülés érzése fut végig, ahogy megértjük egymást.