Két világ határán

16.rész

Helen szemszöge:

Az utóbbi napokban egyre rosszabbul érzem magam. Gyakran vagyok émelygős és fáradt, ami egyre aggasztóbb. Úgy döntök, felhívom Avát, hátha ő tud valami okosat mondani.

-Heló, Ava. Mostanában nagyon rosszul érzem magam, -  kezdem bizonytalanul.

-Heló, Helen. Mik a tüneteid? - kérdezi aggódva.

-Émelygés, fáradtság, szédülés, -  sorolom fel.

-Helen, ezek a tünetek nagyon hasonlítanak a terhesség tüneteire. Lehet, hogy terhes vagy, -  mondja Ava meglepetten.

Ez a gondolat szinte sokként ér.
-Tényleg? Nem is gondoltam erre, - válaszolom zavartan.

-Mindenképp menj el orvoshoz, hogy biztosan tudd, -  tanácsolja Ava.

Másnap reggel elmegyek az orvoshoz, és a vizsgálatok után kiderül, hogy valóban terhes vagyok. Az öröm és izgalom mellett azonban egy kis félelem is vegyül a szívembe. Hectornak még nem akarom elmondani, először szeretném átgondolni, hogyan közöljem vele a hírt.

Hector szemszöge:

Egy nap, miközben a híreket olvasom, meglátok egy cikket, amely sokkol. Maria, a volt barátnőm, aki majdnem megölte Helent, kiszabadult a börtönből. Azonnal tudom, hogy beszélnem kell vele, hogy megvédjem a mostani életemet és Helent.

Aznap délután elmegyek a megadott címre, ahol Maria most tartózkodik. Ahogy belépek a házba, a feszültség szinte tapintható.

-Maria, beszélnünk kell, - mondom határozottan, amikor meglátom őt.

Maria szemszöge:

Meglepetten nézek Hectorra, ahogy belép. Nem számítottam arra, hogy találkozunk, miután kiengedtek a börtönből.

-Hector, miért jöttél? -  kérdezem hidegen.

-Tudom, hogy most szabadultál, de meg kell értened, hogy Helen és én új életet kezdtünk. Nem akarok többé semmi problémát, -  mondja komolyan.

-Hector, én már nem akarok ártani senkinek. Megváltoztam, -  válaszolom halkan.

Hector szemszöge:

Nehéz elhinni Maria szavait, de látom rajta, hogy komolyan gondolja.
-Rendben, Maria. Remélem, igazat mondasz. De ha bármi történik, Helen és a családunk biztonsága az első.

-Értem, Hector. Békében szeretnék élni, - mondja Maria őszintén.

Helen szemszöge:

Közben otthon próbálom átgondolni, hogyan mondjam el Hectornak a terhességet. Amikor hazaér, látom rajta, hogy valami nyomasztja.

-Mi történt, Hector? - kérdezem aggodalmasan.

-Maria kiszabadult a börtönből. Elmentem beszélni vele, hogy biztos legyek benne, nem akar többé ártani, -  válaszolja fáradtan.

Meglepődöm a híren, de próbálok erős maradni.
-Reméljük, hogy tényleg megváltozott. Egyébként van valami, amit el kell mondanom, - kezdem el bizonytalanul.

Helen szemszöge:

Miközben próbálom feldolgozni a terhességem hírét, egyre nehezebb titkolni Hector előtt. Az utóbbi napokban gyakran éreztem émelygést, és Hector már többször is aggódva kérdezte, hogy minden rendben van-e. Még nem vagyok kész arra, hogy elmondjam neki, így továbbra is próbálom titokban tartani.

Egyik nap, miközben bevásárolni indulok, furcsa érzésem támad, mintha valaki figyelne. Gyorsítok a lépteimen, de az érzés nem múlik.

Maria szemszöge:

Tudom, hogy Helen terhes. Amióta kiszabadultam a börtönből, minden lépését figyelemmel kísérem. Hector boldogsága számomra elviselhetetlen, és most, hogy tudom, Helen terhes, itt az ideje, hogy közbelépjek.

Egyik nap, amikor látom, hogy Helen egyedül indul el otthonról, elhatározom, hogy cselekednem kell. Kocsival követem, és amikor elér egy félreesőbb helyre, elé állok.

-Helen, beszélnünk kell, -  mondom hűvösen.

Helen arca elsápad, és hátrálni kezd. -Maria, mit akarsz tőlem?

-Csak egy kis beszélgetést, -  mondom, miközben közelebb lépek hozzá. Mielőtt menekülhetne, elkapom a karját, és a kocsiba tuszkolom.

Helen szemszöge:

Az adrenalin elárasztja a testemet, amikor Maria elkap, és a kocsiba kényszerít.
-Mit akarsz tőlem, Maria? -  kérdezem kétségbeesetten.

-Csak annyit, hogy maradj csendben, -  válaszolja ridegen, miközben elindulunk. Az autó egy ismeretlen helyre visz, és én egyre jobban aggódom, hogy mi fog történni velem és a babával.

Hector szemszöge:

Amikor hazaérek, és Helen nincs otthon, először azt hiszem, csak késlekedik. De ahogy telik az idő, és nem jön haza, egyre nyugtalanabb leszek. Felhívom a telefonját, de nem veszi fel. Egy rossz előérzet fog el.

Kétségbeesetten próbálom megtalálni, de sehol semmi nyom. Már majdnem feladom, amikor eszembe jut, hogy Maria talán közbeavatkozott. Azonnal Maria háza felé veszem az irányt.

Maria szemszöge:

Helen az egyik szobában van, ahova bezártam. Látom rajta a félelmet, és ez valamilyen beteges módon elégtételt ad nekem.

-Hector hamarosan meg fog keresni téged, -  mondom neki, miközben belépek a szobába.
-És akkor majd meglátjuk, milyen messzire képes elmenni, hogy megmentsen.

Helen szemeiben látom a rettegést.
-Maria, kérlek, hagyj békén minket.

Hector szemszöge:

Maria házához érve látom, hogy az ajtó nyitva van. A szívem gyorsabban ver, ahogy belépek, és Helen nevét kiáltom.

-Helen! Helen, hol vagy?

Ekkor hallom meg a hangját egy távoli szobából. Azonnal odarohanok, és meglátom őt, amint egy széken ül, megbilincselve.

-Hector! - kiált fel, amikor meglát.

-Maria, engedd el őt! -  kiáltom, ahogy meglátom Mariát Helen mellett.

Maria arca hidegen figyel.
-Hector, ez nem ilyen egyszerű.

Helen szemszöge:

Ahogy Hector belép a szobába, megkönnyebbülést érzek. Tudom, hogy meg fog menteni. Maria azonban nem adja könnyen magát.

-Hector, vigyázz! - kiáltom, amikor látom, hogy Maria valamit rejteget a kezében.

Hector gyorsan reagál, és egyetlen mozdulattal lefegyverzi Mariát. Ahogy a bilincsek lehullanak, Hector szorosan magához ölel.

-Jól vagy, Helen? -  kérdezi aggódva.

-Most már igen, - válaszolom könnyek között.