Két világ határán

4.rész

Helena szemszögéből:

Aznap délután Marckal beszélgetve éreztem, hogy könnyebb a légkör. Marck természetessége és humorérzéke valóban segített abban, hogy elfeledjem a Hectorral kapcsolatos zűrzavart. Ülünk a kávézó teraszán, amikor Marck hirtelen megkérdezi:

-Helena, mi a véleményed a közelgő osztálykirándulásról? Gondoltam, hogy lehetne összeállítani egy kis csoportot, és együtt készülhetnénk rá.

Örömmel nézek rá.
-Igen, ez jó ötlet! Biztosan sokat segítene, ha együtt készülnénk. Te mit gondolsz?- fordítom vissza a kérdést.

Marck elgondolkodva bólint.
-Hát, én eddig nem terveztem semmit, de úgy hangzik, hogy jó móka lehetne. Ráadásul lehetőség lenne rá, hogy jobban megismerjük egymást.

A beszélgetés közben észreveszem, hogy a közelben Hector is felbukkan, de igyekszem nem figyelni rá. Inkább Marckkal folytatom a társalgást, és minél jobban próbálom élvezni az időt vele.

---

Hector szemszögéből:

Marck és én beszélgetünk a fociról, amikor észreveszem, hogy Helena és Marck mellett ülnek a kávézó teraszán. Próbálom magamra összpontosítani és nem figyelni rájuk, de valahogy mindig Helene vonzza a tekintetemet.

Rajmund észreveszi a figyelmetlenségemet.
-Hé, figyelj csak, mi van veled? Miért nézel állandóan arra az asztalra?

Próbálom elhessegetni a gondolataimat. -Semmi, semmi. Csak gondolkodom... a közelgő vizsgákról.

Rajmund megrázza a fejét.
-Nem hiszem el, hogy mindig csak az iskolára tudsz gondolni. Miért nem csatlakozol hozzánk? Marckkal és Helenával ülünk.

Hirtelen szívem hevesebben kezd dobogni. -Nem, köszönöm. Úgy érzem, jobb, ha most nem.

Rajmund felnevet.
-Te tényleg nem változtál semmit, Hector. De ha gondolod, itt vagyunk, ha szükséged van ránk.

Ahogy Rajmund távozik, úgy érzem, hogy egyre jobban meg kell oldanom a helyzetet Helenával. De még mindig nem vagyok benne biztos, hogyan.

---

Helena szemszögéből:

Reggelizés után végre megérkezünk az erdei iskolába. Marc egész úton mellettem volt, és természetesen a buszon is mellém ült. Szórakoztatóan beszélgettünk, és igazán jól éreztem magam vele.

Ahogy megérkezünk a tábor területére, Ava és én kiderítjük, hogy ugyanabba a szobába kerültünk. Örülök neki, mert legalább van valaki, aki mellettem van ebben a helyzetben. Miután elhelyezkedtünk, Hectorral is találkozom, aki valahogy zavartan viselkedik. Nem értem, mi lehet vele.

Este a vacsora után a szobában ülünk Ava-val, és Hector neve kerül szóba. Ava rákérdez: -Helena, mi a helyzet Hectorral? Valami baj van köztetek?

-Úgy tűnik, hogy igen...- sóhajtok fel-Maria folyton Hectorral van, és Hector sem tűnik túl kényelmesnek Marc jelenlétében.

Ava megértően bólint.
-Tudom, hogy Hectorral bonyolult a helyzet, de ne aggódj, majd megoldódik valahogy.

Abban maradunk, hogy mindketten támogatjuk egymást, és reménykedünk, hogy a kirándulás végére minden rendeződik.

---

Hector szemszögéből:

Ahogy megérkezünk az erdei iskolába, már az elején érzem, hogy valami nincs rendben. Marc folyton Helenával van, és láthatóan jól érzik magukat együtt. Próbálom nem megfigyelni őket, de nem tudok teljesen elvonatkoztatni.

Este, miután vacsoráztunk, Maria hirtelen odajön hozzám.
-Hector, beszélnünk kell.

Figyelmesen fordulok felé.
-Mi a baj, Maria?

-Szóval, láttam, hogy Helenával vagy. És nem tetszik nekem. Nem szabadna ennyi időt vele töltened.

Meglepetten nézek rá.
-Maria, neked semmi közöd hozzá, hogy ki mellett töltöm az időmet.

Maria szigorúan rám néz.
-De neked és nekem közünk van egymáshoz, és nem fogom engedni, hogy Helene közénk álljon.

Elbizonytalanodom, nem tudom, mit válaszoljak neki. Mielőtt bármit is mondhatnék, Maria elhagyja a szobát. Megrendülten ülök egyedül, próbálva feldolgozni, hogy milyen helyzetbe kerültem.

---

Ava szemszögéből:

Helena elment a mosdóba, és én hirtelen észreveszem, hogy Maria titokzatosan követi. Gyorsan követem őket, és elhallgatom a beszélgetést.

-Helena, jobb lenne, ha Hectorral nem lennél annyit- hallom Maria fenyegető hangját.

Helene zavarodottan válaszol.
-Mi közöd hozzá, Maria? Hectorral és velem is megvan a dolgunk.

Maria dühösen reagál.
-Ez téged nem érdekel. El kell tűnnöd Hector közeléből, különben...

Egy pillanatig habozom, majd lépek be a szobába.
-Mi történik itt?

Maria hátrál egy lépést, de még mindig dühösen néz Helene-re.
-Semmi, Ava. Csak beszélgettünk.

-Jó, akkor talán jobb lenne, ha külön mész a dolgodra - mondom határozottan.

Maria dühösen távozik, és én Helene-hez fordulok.
-Minden rendben van?

Helene szorongva bólint.
-Igen... köszönöm, Ava. Nem tudom, mi van Mariával.

Érzem, hogy valami komoly dolog történt, és aggódom, hogyan fogjuk kezelni ezt a helyzetet.