Gondolatok és versek

Várok a csodára

Fura bevallani, de várok rád.
Várlak vissza, bár tudom, semmi esély.
Utálnom kellene, de nem megy csak így!
Nem akarlak látni,
És mégis magányos vagyok nélküled...
Mert széttörted szívemet,
Megsebezted lelkemet,
Csupán azt nézted, hogy mi a jó neked...
Bántottál engem és mindenki mást,
De azt hiszem teljesen mindegy már...
Elmentél.
Itthagytál.
Azóta sem érdekel, hogy mi van velem.
Oh, pegid hányszot folyt már miattad a könnyem!
Szánalmas vagyok, tudom.
Nem kellene hogy hiányozz.
Miért gondolok rád mégis?
Meg sem érdemled!
De nem tudom elfolytani, le kell írnom.
Le kell írom, hogy szeretlek!
Szívem vérzik, de elengedett.
Viszont várok.
Minden
Egyes
Nap.
Szükségem lenne rád, bár így is megoldom...
Egyedül.
Mindig is így tettem.
Csak azt nem tudom, hogy én mit vétettem.
Hogy megszülettem?
Hogy mikor anya sírt, nem nevettem?
Mert képzeld, neki fájt a legjobban!
Te meg csak éltél tovább boldogan.
A sebeket meg sem próbáltad meggyógyítani.
Bár nem csodálkozom.
Mert én örökre el akarom őket tüntetni,
Legalábbis megpróbálom.
Igaz, hogy nem voltál itt soha,
De őszintén,
Hiányzik az a szó, hogy apa...