Gondolatok és versek

Törékeny láng

   Jaj, mit mondhatnék? Talán hogy reménytelen vagyok... aki tele van reménnyel. Figyelek minden pillanatban, mikor dicsérsz meg. Ha pedig megszólalsz, szívem megnyugszik. Minden szó tökéletes. Minden szavad átölel és egyszerre úgy érzem nem vagyok többé magányos. Amit te mondasz azt elhiszem, mert felnézek rád. Olyan ember vagy, akiből egyértelműen több kellene. Valami olyat látok benned, amit sosem élhettem át. Egy apát. 

   És bosszantom magam. Hogy képzelem egyáltalán, hogy megérdemlem? Azzal hitegetem magam, hogy érdekellek és nem tudom mit gondoljak. Mert néha tényleg úgy néz ki, hogy látsz engem. Meg is ijedek időnként, hogy ennyire kiismersz. Megkérdezted jól vagyok-e. Azt feleltem, igen, de te is tudtad, hogy ez nem így van. De itt véget is ért a téma, hiszen nem vagy az apám. Úgy szégyellem magam, hogy ez egyáltalán eszembe jut, de ilyen vagyok. Sérült. Magányos. 

   Szeretem a vicceidet. Ma a fáradságtól teljesen elvesztettem a kontrollt és csak nevettem. Először veled, aztán rajtad, majd magamon. Sírni akartam. Egy részem belesajdult a gondolatba, hogy nem látlak már nyáron. Azt hiszem ez még sosem tűnt fel neked, bármilyen jó megfigyelő is vagy. Függődöm hozzád. Sajnálom, nem tudok vele mit csinálni! Mert ha elmész mellettem, egy apró pillanatig behunyom a szemem és megőrzöm az emléket. Szeretem az illatod. Olyan varázslatos és, gyönyörű. Érzem benne az otthont. De nem az enyémet. Azt hiszem, én sosem mehetek a közelébe. 

   Te pedig őrzöd a lángot bennem. Ha már majdnem kialszik, te olyan szavakat mondasz neki, amitől újra fellángol. A reményem tüze. Még mindig ég. Megpróbáltam megfojtani, elzárni az oxigéntől, de te rám néztél, és elgyengültem. Elbűvölsz, így inkább nem beszélek veled sokat. Ha mesélsz, én szorongok. Tördelem a kezem és félek, hogy idegesítő vagyok. Mi van ha zavarlak? Nem akarlak zavarni. És ha furán válaszolok? Miért néztél félre? Nem minden körülöttem forog. Neked én csak egy lány vagyok, de nekem te vagy a világ. Már annak is örülök, ha egy csillagod lehetek a sok millió közül. 

   De nem tartalak fel tovább. Tudom, hogy menned kell. Van családod és van saját lányod. Örülök, hogy te neveled. De talán nem is kell mondanom, hogy rohadtul irigy vagyok... Talán egy másik univerzumban, talán ott találkozik a történetünk és a lányod lehetek.