- Mi a szerelem? - kérdezte.
Nem tudtam felelni kérdésére. Nem tudtam felelni, mert ott állt előttem. Ott állt előttem a szerelmem.
Ha kinyitnám számat, minden szó hazugság lenne, hisz nem merek igazat mondani. A szemébe néztem, majd az ajkára. Végigsiklott tekintetem a szereplőin, majd a haján. Megnéztem a testét, a kezeit, a lábát. Szívem ellágyult és halkan kifújtam a levegőt.
- Jól vagy?
Még most is aggódik értem. Összeszorult a torkom és éreztem, hogy feltörik belőlem a bánat. Már értem, miért szeretem. Már értem mi a szerelem. De nem vártam tovább válaszommal, ha úgy tettem volna, elgyengülök.
- Nem tudom mi a szerelem.
Könnyedén ejtettem ki a szavakat, mintha nem nyomná súly a tüdőmet. Ahogyan kimondtam, amolyan melankolikus fájdalom fogott el. Jól tudtam, hogy csupán ez az öt szó maradt nekem. Így megöleltem a szerelmemet. Behunytam szemem és hagytam, hogy csábító illata körül lengjen.
Pár pillanat múlva éreztem, hogy semmivé foszlik. Csupán a levegőt öleltem. Térdre rogytam. Szememből néma könnyek hulltak, de csak bámultam magam elé. Végtelen csend vett körül, még magamat sem hallottam. Az idő megfagyott, de nem fagyosan, inkább "átlagosan". Nem létezett sem hideg sem meleg. Csak én.
Végül jósokára sikerült felnéznem, és ígéretet tettem a magánynak:
- Ha a nap nyugaton kel és keleten nyugszik, ha az óceán sivataggá, az ég pedig földdé válik, megtalállak. Megtalállak szerelmem...
ESTÁS LEYENDO
Gondolatok és versek
PoesíaAz írásaim felhasználása engedélyköteles! Tartalmazhatnak 🔞 részt és trágár kifejezéseket! A leírt gondolatok őszinték és engem tükröznek, szóval kérlek ezt tartsd tiszteletben. Az írás a mindennapos terápiám és ezek az alkotások csak kisebb gondo...
