Őszintén, nem szoktam írni rólad. Nem hozlak szóba, mert olyan természetes hogy itt vagy. Megszoktam, hogy a neveden hívlak, megszoktam már szemeid színét, megszoktam, hogy mellettem vagy.
De a megszokás veszélyes... Olyan, akár egy befagyott tavon táncolni. Tudod, hogy a jég elbír, de mégsem tudhatod biztosan, hogy nem fogsz lezuhanni. Belekényelmesedsz a tájba és már nem figyelsz lépéseidre. A jég vékonyodik, de nem nézel oda. Táncolsz... Lezuhansz...
Csak akkor, amikor a fagyos víz öleli körbe testedet, csakis akkor jössz rá, hogy elrontottad. Elvesztetted azt a személyt, aki életed részét képezte. Megszoktad, hogy ott van, de törődni elfelejtettél vele. És így szépen lassan elolvadt a jég.
Nem akarlak elveszíteni! Megszoktam, hogy szeretsz, de minden nap megremeg a szívem. Rád nézek és tudod mit látok? Otthont. Menedéket. Erőt. Te vagy nekem a napfény. Te vagy nekem a szél, az eső, a szivárvány! Nagyot dobban a szívem, amikor meglátlak. És nem adom fel, mert te is harcolsz, gyógyulok, hiszen fogod a kezemet. Megszoktam, hogy itt vagy. De a megszokás veszélyes.
A támaszom vagy, de nem akarlak túlterhelni. Nem akarom megrepeszteni a jeget. Megtaláltam benned a békét, de látom mikor vagy feldúlt. És tudom. Tudom, hogy sok mindent elrontok. Mérges vagyok rád, sírok, hazudok. De nem fogok hátat fordítani neked! Ha bánt valaki, velem gyűlik meg a baja, ha mélyponton vagy én segítek átlendüldi. Nem érdekel hányszor kell szembenéznem démonokkal, istenekkel, önmagammal, itt leszek. Melletted maradok. Mert azt hiszem a szeretet egy olyan fajtáját mutattad meg nekem, ami valójában megtanított kötődni. Megszoktam, hogy itt vagy. A barátom vagy. Hálás vagyok neked és szeretlek!
BINABASA MO ANG
Gondolatok és versek
PoetryAz írásaim felhasználása engedélyköteles! Tartalmazhatnak 🔞 részt és trágár kifejezéseket! A leírt gondolatok őszinték és engem tükröznek, szóval kérlek ezt tartsd tiszteletben. Az írás a mindennapos terápiám és ezek az alkotások csak kisebb gondo...
