Csendes volt az este. Olyannyira szokatlannak találtam a némaságot, hogy gondolkozni kezdtem. A tücskök sem ciripeltek a kertünkben és olyan nagy csend honolt, hogy ha nem hallom a saját légézem, talán azt hiszem, megállt az idő. Lehunytam a szemeimet és fülelni kezdtem. Szirénákat hallottam távolról, a levegő fülledt volt és emberek hangját véltem felfedezni az éjszakában. Vettem egy nagy levegőt és magamba szívtam minden emléket. Budapestet festette elém az éjjel.
Annyira más ott lenni, mint itt. Ahogy a budapestiek nevezik: itt, vidéken. Egy kertes ház közelében nincsen vonat, vagy főút. Itt nincsenek sötétben támolygó elveszett emberek, vagy kóborkutyák, akik a Holdnak mesélik fájdalmukat. Nekem álmaimban a szél suttog meséket, és a hajnalban kelő madarak hozzák a híreket. Nincsen rohanás, vagy hangzavar. Mintha testközelből tapasztalnám az életet. Látom, hogy a fák miként változtatják ruhájukat, és a köztük megbúvó állatoktól már nem riadok vissza. És nem is bántom őket. Sosem tudnék ártani egy olyan teremtménynek, akinek a szemében ott rejtőzik az erdő. Aki ismeri az életet adó forrásokat, hiszen csupán erre vágyik. Békére. Mert ők képesek ezt meglelni a fákban, a virágokban, egymásban. Részt vesznek egy olyan körforgásban, ami nálam sokkal hatalmasabb, és én ezt tiszteletben tartom.
De Budapesten születtem. Ebből az egyszerű okból kifolyólag sosem fogom magam vidékinek mondani. Leélhetem itt az életem, de a belsőmet még ez sem tudná megváltoztatni. A fővárosban vettem először levegőt, ott ismertem meg a világot. A világomat. Az emlékeimben visszhangzanak az élettel teli éjszakák, akár egy kagylóban a tenger. És örülök, hogy így van. Mert ha este csendben fekszem az ágyban, hallom a gyerekkoromat. Nem kell más, csak egy kis képzelőerő és máris átrepültem a távolságot. Otthon vagyok. Abban az otthonomban, amit nem fogok megtagadni. Egy olyan helyen, amit sok éve elhagytam, de mindig örömmel térek majd vissza. A gyökereim onnan számaznak, én is onnan származok.
Szeretek vidéken élni. Úgy érzem, itt igazán részese lehetek a saját életemnek, de azért hiányzik Budapest. Néha másra sem vágyom, csak a káoszra. Ha az itteni békében kellene élnem, bevallom, unalmasnak találnám.
ESTÁS LEYENDO
Gondolatok és versek
PoesíaAz írásaim felhasználása engedélyköteles! Tartalmazhatnak 🔞 részt és trágár kifejezéseket! A leírt gondolatok őszinték és engem tükröznek, szóval kérlek ezt tartsd tiszteletben. Az írás a mindennapos terápiám és ezek az alkotások csak kisebb gondo...
