Sikolt a lelkem a sötétségben
Érzem, ahogy megrepeszti a szívem is
És azon tűnődöm, mikor fogok széthullani.
A csalódás felemészt.
Szépen lassan, sejtről sejtre halad a belsőm legmélye felé.
Sosem éreztem azelőtt ilyet.
A csend ordít a fejemben
Csak az a baj, hogy néma maradok.
Mosolyom mögött véres könnyek bújnak.
Kínkeserves küzdelem.
A remény utolsó sugara is elalszik.
Megfulladok.
Fojtogat egy démon
Karmai húsomba vájnak, de kívülről mi sem látszik.
Hamis lényem igazságot követel
Érzem, tudom, hogy itt a vége.
Kialudt a fény és árnyak vették át a helyét.
Nincs visszaút.
Legyőzött a fájdalom
De mégsem érzek változást.
Sosem lesz ugyanolyan, sosem lesz már a régi.
Sír a lényem a viharban
Börtönbe zártam magam, ahonnan nincs menekvés.
Szeretetteljes szívem most üres
A ragyogást felgyújtotta a reménytelenség tüze.
Szárnyaim széthulltak, többé nem tudok repülni.
A testemben már nem maradt semmi.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Gondolatok és versek
PoesiaAz írásaim felhasználása engedélyköteles! Tartalmazhatnak 🔞 részt és trágár kifejezéseket! A leírt gondolatok őszinték és engem tükröznek, szóval kérlek ezt tartsd tiszteletben. Az írás a mindennapos terápiám és ezek az alkotások csak kisebb gondo...
