Gondolatok és versek

Napról napra jobb

   Van, hogy megkapom a kérdést: Hogyan lehetsz ilyen jó mindenben? Ilyenkor fogalmam sincs, hogy az emberek mégis milyen választ várnak. Hiszen, ha elmondom, akkor az nagyképűen hangzik. Ennek ellenére olyan szemeket meresztenek rám, mintha ezt akarnák hallani. De aki hangosan felteszi ezt a kérdést, az valójában nem vár választ. Akit érdekel mit csinálok másképp, az megfigyel. Nem beteges módon, de elkezdi észrevenni az összefüggéseket. A tekintetemet, ahogyan megváltozik, ha hazudnom kell. Azt, hogy minden körülöttem lévőt megfigyelek, még akkor is, ha éppen én beszélek. Mert én is a hallgatás miatt kezdtem el fejlődni. Csendben sokkal többet lehet tanulni, mint amikor a központban vagy. Tudom, hogy mit akarsz hallani és nem csak véletlenül használok olyan szavakat.

   És nem vagyok motivált. Csak megtanultam játszani. Egy olyan rohadt játékban, ahol nem mutathatod meg bárkinek, ki vagy. És azt gondolod magabiztos vagyok, mert látod a mosolyomat. Tudom, hogy elhiszed, ráharaptál a csalira és így még jobban élvezem. Mert ha mindenki beveszi a hazugságot, akkor igazság lesz belőle. A legnagyobb fegyverem a játszmázás. Azt gondolod nem hallom mit suttogsz rólam? Örülök, hogy naivnak nézel. Viszont foglalkozni csak akkor fogok veled, ha a szemembe mered mondani. De addig is jó szórakozom az irigységeden. Nyugodtan maradj mögöttem.

   Van különbség kettőnk között. Te követőket keresel, én kapcsolatokat. Drog vagy meditáció? Márka vagy minőség? Film vagy edzés? Te döntesz. Mindig nekünk kell meghozni a döntéseket, majd vállalni a következményeket. Mondhatom, hogy ne tedd, de te fogod károsítani a tüdőd a sarokban, te leszel undorítóan részeg és te hitegeted majd magad, hogy ettől jobb lesz. Nem én.

   Nem ugyanonnan indulunk. Te és én. De én napról napra jobb leszek. Megyek előre, mert nem tudom magam elképzelni másodiknak. Nincs azzal baj, ha te igen. Viszont szólj, ha végre felnőttél és nem csak a tested öregedett meg.