- 𝐃-𝐃𝐚𝐲 - (𝐀𝐠𝐮𝐬𝐭 𝐃 𝐟𝐟.) /Javítás Alatt/

- 14.rész -

-Ki maga? - sétáltam közelebb az ismeretlen férfihoz.

-Már megsem ismersz? - nevetett fel.

-Nem. - ráncoltam össze a homlokomat zavartan. - Meg kéne? - már a fickó előtt álltam, azonban arcát nem láttam. Ki lehet ő? Hangos léptek zaja csendült fel mögöttünk. Meg akartam fordulni azonban nem tudtam. Az előttem álló pasas fojtogatni kezdett.

-Ne menj oda kicsiim! - jött apám hangja kétségbeesetten, de már késő volt.

Zihálva keltem fel. Hol vagyok? Néztem körbe kábultan.

-Felébredt! - kiáltotta el magát valaki. Kábultan néztem körbe majd éreztem, hogy fejem majd széthasad a fájdalomtól. Mi volt ez?

-Mi történt? - kérdeztem lihegve.

-Lilith szólt, hogy elájultál így kihoztalak. - magyarázta JK.

-Elájultam? - néztem fel a fiúra majd újra a fejembe nyilalt a fájdalom.

-Megütötted magadat valahol? - kezdett el vizslatni, mire elütöttem kezét.

-Ne érj hozzám! - néztem a fiúra idegesen.

-Nocsak, csak nem felkelt csipke rózsika? - sétált oda egy gúnyós mosollyal.

-Inkább üssetek le újra, de nem akarok ezzel az emberrel egy légtérben lenni! - mutattam D-re.

-Csak egy szavadba kerül és meg is öllek! - nevetett fel majd felém sétált. Felültem az ülésen majd D szemébe néztem.

-Akkor ölj meg! - mondtam, mire megállt. Egy laza mozdulattal rántotta ki perselyéből a revorvérét és szegezte a homlokomhoz.

-Bármikor! - mondta egy fél mosollyal majd a ravaszra helyezte mutatóujját.

-Oké, oké elég legyen ebből! D rakd le a fegyvert! Yana te pedig ne provokáld! - állt közénk Hobi. - Amúgy meg már mehetünk, mert meg van minden. - nézett D-re.

Tényleg valaminek a közepén voltunk pillanatnyilag! D még egy pillantást vetett rám majd megforgatva a revorverét visszahelyezte az oldalába.

-Nagyon vigyázz magadra. Az ilyen emberek, mint te hamar elhullanak. - mondta elsétálva a válla felett nekem. Felugrottam, de a fájdalom újra csak a fejembe nyilalt, ami hatására visszaestem a kocsiba. Mi van velem? Miért fáj ennyire a fejem? Nem érzem úgy, hogy beütöttem volna.

-Mindenki a kocsiba! Indulunk! - ordította el magát Jack. Mellém beszállt Lilith és Jk. Előre pedig Jack és Henrick ült majd indultunk is vissza a bázisra.

Mikor megérkeztünk muszáj volt, hogy elmenjek az ellátó helyiségbe. Az agyam meg nem szűnő lüktetésbe váltott, a fájások után. A helyiségbe belépve rögtön a fájdalomcsillapítós fiókhoz léptem. Kivettem a kis üvegcsét és kettőt kivéve belőle bevettem.

-Ohh, nem tudtam, hogy itt leszel. - jött be az ajtón V.

Az üvegcsét, azonnal a hátam mögé kaptam majd bezártam a fiókot.

-Van valami baj? Megsérültél? Mutasd! - mért végig vizslatón majd felém közeledett. Gyorsan zsebembe dugtam a műanyagot.

-Nem, nincs semmi bajom! De ha most megbocsájtasz... megyek! Majd még beszélünk. Szia! - slisszoltam el gyorsan a fiú mellett, aki döbbenten figyelte végig, ahogy kimegyek. Kiérve a hátamat a falnak döntve fújtam ki magam.

-Basszus ez meleg helyzet volt! - mondtam halkan magam elé. Majd megigazítva magamat a szobám felé sétáltam. Egy gyors zuhanyra volt szükségem még mielőtt az étkezőbe mentem volna. De jól is tettem! A melegvíz szinte gyógyító hatással volt testemre. Annyira jó érzés volt, ahogy átjárt és felmelegített szinte beleborzongtam! Ne értsétek félre nem volt hideg az idő csak egyszerűen jól esett egy ilyen hosszú nap után. Zuhany alól kijőve gyorsan felöltöztem, a hajamat egy laza copfba raktam majd elindultam ki, vagyis indultam volna, de még visszafordultam. A kis műanyag dobozt, amit hoztam a párnám alá csúsztattam majd így hagytam el a szobát.

-Hogy vagy Yana? - kérdezte Hobi, miközben helyet foglaltam mellette.

-Jobban. - mondtam egyszerűen majd szedni kezdtem egy kis zöldséget és húst tányéromra.

-Biztos? Kicsit sápadtnak tűnsz és...

-Igen! - csaptam az asztalra hirtelen. - Mit nem lehet azon érteni, hogy jobban van az ember?!

Minden szempár ránk szegeződött.

-Bocsánat azt hiszem mégsem vagyok éhes. - álltam fel az asztaltól majd kimentem. Nem foglalkozva semmivel és senkivel.