- 𝐃-𝐃𝐚𝐲 - (𝐀𝐠𝐮𝐬𝐭 𝐃 𝐟𝐟.) /Javítás Alatt/

- 16.rész -

A bejelentés után következhetett az első közös gyakorlatunk a többiekkel. Nem volt nehéz. Lövészettel kezdtünk.

-Remélem tudod, hogy ez még vonzóbbá tesz téged! - nyalta meg száját mellettem Jk.

-Esküszöm következő lövés a te fejed lesz! - kaptam rá pisztolyomat és már a ravaszon volt az ujjam. Márcsak meg kellett volna húznom és az előttem álló halottan esik a padlóra.

-Hé, hé ott meg mi folyik? - futott felénk RT – A fegyvert nem egymásra kell tartani, hanem a gyakorló táblára. Yana kisasszony most rögtön távozzon és menjen Agust D-hez. - vette ki a fegyvert a kezemből.

Nem hiszem el! E miatt a barom miatt kerülök bajba! Idegesen dobbantottam majd elindultam D irodája felé.

Kopogtatás nélkül léptem be az irodába.

-Annyira elegem van mindenkiből! - mondtam idegesen.

-Kopogtatni ki fog? Meg ki mondta, hogy bejöhetsz? - nézett rám hűvösen.

-Én engedtem be saját magamat. - fontam össze magam előtt a karomat. Egy pillanat alatt termett mögöttem és egy kést fogott a torkomhoz. - Nem unod még... - mondtam volna, mire megvágott. Nem nagyon, csak kicsit. Pont annyira, hogy érezzem, ahogy a melegség kiszivárog ereimből.

Nyakamhoz kaptam majd egy mozdulattal vertem ki kezéből a kést és tartottam felé.

-Látom nemcsak táncikálni jártál. - mért végig gúnyosan. Ledöbbentem. Ő ezt hon....

-Te láttál engem? - egyenesedtem ki, mire ő ezt kihasználva kiütötte a kést a kezemből majd karon ragadott és magához rántott.

-Talán... - súgta halkan. Lesokkolva néztem D-re. Szemeim ki voltak kerekedve, azonban nem bírtam levenni róla. Azok a sötét szempárok magukhoz láncoltak.

"- Megsem ismersz?" - jött egy hang hirtelen a fejembe. Ez meg mi...? Majd jött az irgatlan fájdalom. Földre rogytam, miközben a fejemet fogtam.

-Mi a baj? - guggolt le hozzám aggódva majd kezét a fejemre tette. Most ő tényleg aggódik értem? A fájdalom rögtön elmúlt. Csodálkozva nézek a fiúra.

-Te ki vagy? - néztem rá össze ráncolt homlokkal.

-Ezt mégis, hogy érted? Én vagyok az! Agust D! - mondta idegesen.

"Ne higyj neki..." - újra ugyanaz a hang. Újabb kín költözött a fejembe, de ez valamivel rosszabb, mint az előbb. Zsebembe nyúltam. Kivettem a kis műanyag dobozt majd egy fájdalomcsillapított és bevettem. A fájdalom, azonnal múlni kezdett. Megkönnyebbülve fújtam ki magam.

-Az meg mi volt? - kérdezte dühösen majd a dobozkáért nyúlt, de még őt megelőzve gyorsan visszacsúsztattam a zsebembe.

-Semmi közöd hozzá! - kiáltottam rá majd felálltam és az ajtó felé rohantam. Már nyitottam az ajtót, azonban felettem átnyúlva bezárta. Hátra fordultam idegesen, hogy majd jól szétszidom, de...

-Mit... csi... - dadogtam össze- vissza.

Nagyot nyeltem. Felnéztem rá. Sötét szempárja jelenleg izzodt. Fekete haja az arcába volt hullva. Ajkai elnyíltak egymástól. Rásiklott tekintetem. Milyen lehet az íze? Kezemet lassan felemeltem majd szájára tettem. Puha volt. Újra felnéztem a szemeibe. Most tekintete teljesen más volt. Úgy nézett rám, mint akit bántja valami. - D...vagyis... - nyeltem egy nagyot.

-Hívj D-nek nyugodtan. - mondta alig hallhatóan. Bólintottam.

-D... - akadt el a lélegzetem hirtelen a fiú közelebb hajolt hozzám. Ajkaim maguktól váltak szét, azonban nem csókolt meg. Szemei engem vizslattak. - Bánt valami?

Sötét szempárja az ajkamra siklott.

-Talán... - búgta halkan.