- D -Day - (Agust D ff.)

- 22.rész -

-Mindenki jöjjön az ebédlőbe Agust D-nek bejelenteni valója van! Ismétlem Agust D-nek bejelenteni valója van mindenki jöjjön az ebédlőbe! - kiáltották körbe.

Én már szinte teljesen felépülve feküdtem az ágyamon és olvastam.

-Mehetünk? - nézett rám V.

-Igen. Tudod esetleg miről lehet szó? - álltam fel az ágyról, de újabb kín futott át a testemen. Már annyira nem fájt, mint legelőször. A testem már elég szépen hozzá szokott ehhez az érzéshez.

-Jól vagy? - nézett rám aggódon. Bólintottam. - Most fogalmam sincs miről lehet szó, de kicsit frusztráltabb a levegő mióta... - állt meg hirtelen majd elnézett rólam.

-Brian óta - fejeztem be. Bólintott.

-De, örülök, hogy legalább te jól vagy. - simított végig a karomon.

-Ne most flörtöljetek egymással! - mondta gúnyosan egy hang. Egyszerre fordultunk oda.

-Mi nem... - mondtuk egyszerre majd egymásra néztünk és nevetni kezdtünk.

-Aha... - mondta D, mint aki nem hisz nekünk -Ebédlő. Yana, veled meg majd beszédem van. - szúrta még oda majd elment. Még egyszer egymásra néztünk V-vel majd elindultunk mi is utána. Mit akarhat tőlem D? Mondjuk nekem is van, miről beszélnem vele a múltkori után...

Az ebédlőbe érve, miután kibékültem Hobival, így a helyünk újra oda szólt. Nekem eddig is ide szólt, de már V-nek is általam. Én Hobi és V közt ülök, míg velem szembe mindig D foglal helyet.

-Sziasztok! Mindenki itt van? - lépett a kis színpadra Jack szokásosan. Mindenki helyeselt rá. Bólintott. - Akkor hallgassuk meg, hogy a mi vezetőnk Agust D, mit szeretne nekünk mondani. - nézett D-re.

Agust D unottan megforgatta a szemét majd kisétált.

-Még mindig nem vagyok vezető! - nézett szúrós szemmel Jackre. Ezen felkuncogtam, mire rám kapta a tekintetét. -Látom egyesek igencsak jó kedvükben vannak ma. - mért végig. Rögtön lehervadt a mosolyom. - Na, akkor. Több dologról is akarok beszélni. Az egyik, Brian. - nézett Brian kis csoportja felé. Mindenki lefehéredett. - Utoljára kérdezlek meg titeket. Tudtátok, hogy Brian valami ehhez hasonlóhoz futamodik? - nézett rájuk hidegen. Mindegyik nemlegesen bólintott. D az orrnyergét kezdte el masszírozni. Látszott valamin igencsak kattog. Talán nem hisz nekik? - Rendben van. - megnyalta alsó ajkát majd egy hirtelen mozdalattal vette ki perselyéből a revorverét és lőtt le vele egy barna hajú lányt. Káosz tört be. Sikítozni és sírni kezdtek. - Még mindig nem? - nézett rájuk D. 

Egy fiú állt fel az asztaltól. Nem volt túl magas. Fekete haja volt, ami a szemébe hullt. Alkata vékony, azonban biztos nem volt, olyan puhány, mint amilyennek kívülről látszódott.

-Én tudtam róla, de Brian teljesen, annak a lánynak a megszállotja lett. - mutatott hirtelen rám. A teremben mindenki rám kapta a fejét.

-Mégis miért? - mért gúnyosan végig - Semmi érdekes nincs ebben a nőben. - mondta D fanyar arccal.

Hogy micsoda?! Hirtelen borult el az agyam. Felakartam állni mikor V és Hobi karomat megragadva tartottak vissza.

-Nem akármilyen nő, uram.

-Ezt, hogy érted? - nézett rá értetlenül.

-Ez a nő fogja elhozni erre a szervezetre a végső csapást. - nézett mélyen a szemembe. Kirázott a hideg majd lüktetni kezdett a fejem. Rögtön a fejemhez nyúltam és az asztalra feküdtem.

-Jól vagy? - kérdezte Hobi és V egyszerre.

-Igen. - súgtam vissza halkan. Hobi egyik kezét lábamra tette és simogatni kezdte. Mindig ezt csinálta mikor látta rajtam, hogy nem vagyok jól. Jól esett tőle, ez a kis kedves gesztus.

-Ez a nő a világ legszerencsétlenebb embere! - mondta nevetve D, mire többen helyeseltek rá és vele együtt nevettek.

-Nem uram ő... - mondta volna, mire Agust D egy hang nélkül lőtte le. A teste csak úgy csattant a földön. Minden megállt. Senki nem mert megmozdulni. A levegő teljesen megfagyott.

-Valakinek bármi ellenvetése? - nézett körbe felhúzott szemöldökkel.

-Nem, uram! - válaszoltuk egyszerre.