Young & Beautiful (l.s.) (magyar fordítás)

XIX

(saját) AN: szóval az a helyzet állt elő, hogy az író ehhez a fejezethez csak a zene címét adta meg ("Damaged") és a link, amit beszúrt sajnos mára már érvénytelen, úgyhogy fogalmam sincs melyik számra gondolhatott. Egyébként az írta, hogy ezt képzelte el, amit Harry a fejezetben lejátszik Louis-nak a hegedűn (hupszi spoiler) vagy legalább is ez inspirálta őt. Bocsi :))

***

Niall talán az egyik legfeledékenyebb ember az egész világon. Lehet, hogy kissé önző és elnéző. Lehet, hogy kissé hanyag és komolytalan és bunkó és kimerítő.

De rohadt jó tanácsokat ad.

A Halloween utáni napot, többszöri wc-re tett kiruccanások között, ahol Louis kihányta a beleit -soha többé nem iszik izzó, lila puncsot és valahogy eléri, hogy Zayn-t ezért lecsukják, a rohadék- Louis csak nyögdécseléssel és sóhajtozással töltötte a padlón fetrengve nagyrészt azért, mert haldokolt, másrészt viszont azért, mert Harry ismét megszállta a gondolatait amikor végre kezdte azt hinni, hogy valamennyi normalitás uralkodna el felettük.

"Miért vagy ennyire megszállottja ennek a srácnak? Kibaszottul alig ismered," büfögi Niall a hűtőben turkálva, élénk rózsaszín alsógatyában. "Meg akarod dugni, nem igaz?" 

"Istenem, Írország, honnan szedted ezt a modort??" áll ki magáért Louis, ezúttal sikerül megemelnie a fejét a padlóról, hogy hitetlenkedő pillantásokat tudjon rávetni. "És nem, nem akarom. Őszintén, egészen meg vagyok lepve, hogy egyikőtök sem aggódik jobban miatta. Az egész ember egy teljes káosz." 

"Nemtom, mostanság úgy tűnik, hogy jobban van, mint általában." Niall kinyit egy chips-es zacskót a fogaival.

"Én is azt hittem. Amíg meg nem találtam ezeket ma reggel." Louis Niall irányába előhúzza az apró, lefirkált idézeteket.

"Mi a fasz?" kérdi érdeklődve, majd odamegy Louis földön elterült testéhez, mielőtt kikapná a papírokat a kezéből. Hunyorogva elolvassa őket. Aztán vissza lenéz Louis-ra nagy táskákkal a ragyogó szemei alatt, még egy kis csillámmal az arcán. "Nem értem." 

Louis megforgatja a szemeit.

"Számodra ezek az idézetek pozitívan hangzanak? Pozitívan? Mivel számomra biztosan nem. És igen, nem vagyok abban teljesen biztos, hogy mit ért alattuk -vele sosem lehet tudni- de azt hiszem, hogy mindez idő alatt kurvára nem lett jobban és már többé nem bíz meg bennem annyira sem, mint ezelőtt és még mindig totál elbaszott és még mindig nem találja Des-t és- " 

"Nem találja Des-t?" kérdi hirtelen Niall nagyra nyílt szemekkel.

A picsába.

"Öhmm." 

"Nem, de tényleg, az megmagyarázná azt, hogy miért szünetel a felvétel. De akkor hol van? Megint visszaesett?" A hangneme pedig egyszerű, kíváncsi, érdeklődő és Louis meghökken.

Ami Niall-t csupán egy kicsit érinti meg, az már hetek óta, szüntelenül gyötri Louis-t.

"Hát -amúgy nem vagyok benne biztos. Harry ilyenekről nem ejt szót. Legalábbis nem, amikor velem van." Louis elhalkul, megmagyarázhatatlanul nyugtalanul érezve magát, miközben Niall chips-et töm magába, a kanapéra zuhan. "Nem tudom mit tegyek," mondja szinte hangtalanul. "Kifogytam az ötletekből. Hogy bizonyítsam be neki, hogy nincsenek rossz szándékaim? Hogy én nem csak, mondjuk, kihasználom őt vagy csak idegesíteni akarom vagy ilyesmi? Mármint, hogy ő nem valami projekt vagy valami?"

"Azt hiszem, hogy túl mély jelentést tulajdonítasz két papírdarabnak, hogy őszinte legyek." 

"Nem!" visítja Louis és a torka megfájdul, de őt ez nem érdekli, csak tovább nézi őt mérgesen. "Azt mondta, hogy személy szerint választotta őket, Niall. SZEMÉLY SZERINT. És most nem tudom mit tehetnék a szituációval, mert megint minden szar, amikor már azt gondoltam, hogy VÉGRE eljutottam valamerre!"