Young & Beautiful (l.s.) (magyar fordítás)

XXIII

Zene: Nothing To Give - White Lies (személy szerint ez eddig az egyik kedvenc számom, amit az író ajánlott, úgyhogy triplán érdemes meghallgatni!!)

AN: Louis nem tudja.

***

Louis nem tud elaludni.

Ébren fekszik, a végtagjai hidegek, mégis be van terítve csípős izzadtsággal, a tömör ágyneműje a bőréhez tapad, a kezei pedig nyitottan kiterültek és üresen pihennek a két oldalán, a jeges matracnak támaszkodva.

"Minden nagyszerű dolog mögött van valami tragikus."

"Louis Tomlinson"

A plafont bámulja, a sötét és kopár, mégis nagyszerűen kidolgozott -akárcsak ennek a kibaszott iskolának a többi része.

"Minden nagyszerű dolog mögött van valami tragikus."

"Louis Tomlinson"

A szíve fülsüketítően kalapál. Biztos elvándorolt a koponyájáig, mert egyfolytában a dobhártyáját nyomja.

"Minden nagyszerű dolog mögött van valami tragikus."

"Louis Tomlinson"

Megjött már Niall? Nem hallotta az ajtó nyitódását?

"Minden nagyszerű dolog mögött van valami tragikus."

"Louis Tomlinson"

Harry már otthon van?

"Minden nagyszerű dolog mögött van valami tragikus."

"Louis Tomlinson"

Harry éppen most semmisül meg, ahogy a tudatát, a testét és a lelkét egy csapat érzéketlen bunkó idióta támasztja meg, akik Versace-ba és Chanel-be fojtják a bánatukat? Vagy egy árokban fekszik? A fürdője padlóján? Már békésen alszik az ágyában? Mosolyog? Esetleg szomorú? Észre vette, hogy Louis nincs ott? Érdekli, hogy eljött? Érdekli őt egyáltalán valami is?

"Minden nagyszerű dolog mögött van valami tragikus."

"Louis Tomlinson"

Ja. Nem. Louis minden bizonnyal nem tud elaludni.

***

Louis reggel egy mennydörgő, zongorán játszott dallamra ébred -Csajkovszkij?- túl korán. De még ez sem érdekli, csak tovább fekszik az ágyában és bámulja a plafont. Nem hajlandó az idézetre gondolni.

Arra az idézetre.

Az idézetre, amit őr írt le. Az idézetre, amit őt írt le, ami jelenleg Harry naplójában van a nevével a hátoldalán. Nem hajlandó minderre gondolni, mert már nem is számít, mivel Harry rá sem nézett tegnap este, kitörölte az emlékét az életéből és ugyanaz az üres, feszült, házába menekült csiga volt, aki eddig. Semmi sem változott. Harry sem változott.

"NEM TUDOK MEGVÁLTOZNI" villán át Louis agyán Harry világos bőrébe vésett mondat. Hah. Ironikus.

És baszki.

Túl sok gondolat.

És túl sok üzenete jött, veszi észre, ahogy felkapja a telefonját. Zayn és Liam nevét látja ismétlődően -nem pedig Harry-t, nyilvánvalóan- de nem zavartatja magát a mondatok elolvasásával, csak feloldja a mobilját és kikeresi azt az egy személyt, aki most segítséget tudna nyújtani neki.

Egyszer kicsöng.

A zongora hangja abbamarad.

"Tommo," hallatszik Niall üdvözlése a telefonban és a fal másik oldaláról. "Hol vagy, haver?"