Young & Beautiful (l.s.) (magyar fordítás)

IX

AN: óvakodj Harry Styles démonaitól.

***

A következő nap, miután kötelességtudóan fel lett keltve Niall Chopin Scherzo No. 2 Opus 31 ragyogó feldolgozására, Louis elmegy az összes órájára, a házijával határozottan a kezében, ami készen áll az átnézésre, és most a valaha volt legjobb tanuló, miden előadáson jegyzetel és még egyszer sem rajzol egy firkát sem egy orrol.

Annyira büszke magára a hazafelé úton, hogy fel akarja ajánlani Niall-nek, hogy meghívja egy adag pogácsára és skót whiskey-re, amikor a telefonja megcsörren, a "The Imperial March" című szám a Star Wars-ból tölti be a teret.

Anya.

Baszki.

Nos. Két lehetőség áll fent. Vagy Louis visszacsúsztatja a zsebébe a telefont és soha nem szól róla egy szót sem... vagy fel is veheti. Ezzel szemben állva, egyszer úgyis válaszolnia kell az anyja egyik telefonjára, úgyhogy az utóbbi mellett dönt, idegei máris megfeszülnek.

"Anya," köszön, ál-vidáman, ahogy kinyitja a lakásuk ajtaját.

"Boo Bear," mondja halkan. Gyanúsan halkan. Baszki.

"Mi a baj?" Louis azonnal megkérdezi, próbálja a felindultságot elhagyni a hangjából, miközben válla segítségével beljebb lép a szobába.

Niall már megint a zongoránál ül, szivarozik, a TV-vel bekapcsolva.

Louis az irányába bólint, még mielőtt visszafordítaná a figyelmét a telefonra.

"Oh... semmi. Csak." Egy szünet van a vonal másik végén és hall egy éles belélegzést, amit egy majdnem sírás követ. "Hiányzol, édesem."

Az isten szerelmére.

Tudja, hogy ez mit jelent.

"Anya. Anya, vigyázol a lányokra? Hol vagy?"

"Kint. Most egyedül kell lennem."

"Hol vannak a lányok? Valaki vigyáz rájuk?"

"Jól vannak, Louis. Hiányzol-"

"ANYA. Maggie még csak NÉGY. Menj be most azonnal. Vigyáznod kell rájuk."

"Nem akarok," mondja, a bőgés szélén állva, és Louis idegszálai már sisteregnek, ahogy a halántékát kezdi masszírozni.

"Ez nem arról szól, hogy te mit akarsz. Te vagy az anyjuk. Megtudod csinálni. Mint ahogy azelőtt is jó anyuka voltál mielőtt Charles lelépett... nélküle is jó anya vagy. Gyerünk."

A vonal halk, csak mély lélegzetekkel és szél fújásával tele.

"Igazad van, édesem. Mindig is bölcsebb voltál a korodhoz képest."

Louis bólint, fogait csikorgatja. "Muszáj voltam. Most pedig menj be, oké? Kérlek?"

"Befogok. Vigyázni fogok rájuk, Lou. Csak adj időt, jó anyuka leszek. Büszke leszel rám."

"Legyél magadra büszke," mondja, mindent megpróbálva, hogy az érzéseit a helyén tartsa, a hangja veszélyesen közel van, ahhoz hogy megemelje.

Niall felnéz rá, szemöldökei összevonva, de Louis nem figyel rá még egy pillanatig, inkább odasétál a alacsonyan ülő ablakok sorához, amik a falat díszítik. Csak bámulja a napsütötte füvet, amin diákok tülekednek, és óvatosan visszaemlékszik, hogy ez volt az a hely, ahol nem is olyan rég Zayn lehányta.

"Az leszek." egy újabb szünet. "Hiányzom, Lou?"

Louis becsukja a szemeit. "Igen, anya. Most már menj vissza, kérlek. Kérlek. Szeretlek," hozzáadja, amolyan lábjegyzetként.