Young & Beautiful (l.s.) (magyar fordítás)

XXII

AN: a fejezetnek két fontosabb dala van. az egyik a Life is Simple in the Moonlight - The Strokes (spoiler - ez hangzik el a bulin), a másik pedig a With or Without You - Scala (különösen a fejezet vége felé igaz ez a szám, ezért én ezt vágtam be).

***

"Miért a faszért vagy fent ilyen korán?"

Louis csak pislog a kérdésre, miután épphogy kilépett teljesen felöltözve a hálószobájából (egy nagyon télies pulcsit választott, december elseje alkalmából) és megáll, ahogy megpróbálja feldolgozni Niall látványát, félig golfruhában ékeskedve, szivarral a szájában és tölt magának egy pohár valamit, ami Louis reményei szerint csak szőlőlé.

"Te miért vagy fent ilyen korán?" vág vissza Louis, a cipőit keresve, direkt figyelmen kívül hagyva a kérdést. Mert nem, nem fogja bevallani Niall-nek, hogy már akkor eltervezte ezt a napot, amikor tegnap este hazaértek és nem, biztosan nem fogja vele megosztani a terveit arról, hogy szerez Harry-nek egy adag reggeli kávét, mielőtt elindulna hozzá.

És nem, határozottan nem fogja beismerni magának a tényt, hogy még csak reggel nyolc óra van és neki mégis teljes szándékában áll egy órán belül Harry ajtaja előtt állni. És hogy ez miért is tekinthető faragatlannak. Vagy megszállottságnak. Ezeket a problémákat tuti, hogy nem fogja beismerni.

"Le se feküdtem," vigyorodik el Niall válaszul, leküldve a torkán a pohár bordó kitudjamit.

"És miért nem?"

Megvonja a vállát, újratöltve az italát. "Elmentem bulizni, miután elaludtál."

"Már megint? Hozzáértél már valaha is egy könyvhöz? Csak kíváncsiságból," kérdi Louis, egy szúrós pillantást vetve rá, miközben egyesével felveszi a cipőit, szemei egyből a kabátja és a sála után kutat.

"Hát persze," szünetel Niall, megtörli a száját, egy apró büfögés szökik ki. "Menjünk reggelizni. Éhes vagyok," jelenti ki egészen végleges hangszínben és a Rolex-ére pillant az enyhén rózsaszínes szemeivel.

"Nem lehet," mondja Louis, karjait a kabátja ujjai csúsztatva -ami valamiért a kanapé mögött volt- és óvatosan elkerüli Niall várakozó tekintetét. "Nekem -öhmm- Nekem tanulnom kell."

"Fél nyolckor," nyögi Niall. "Komolyan?"

Baszki.

Louis megköszörüli a torkát, a sálat pedig a nyaka köré tekeri. "Ja."

Niall pultra kivetett kezekkel figyeli őt, a haja szétszórt, mégis titokzatosan frissnek néz ki. Az arca kipirosodott, szemei mozdulatlanok, belefúródnak Louis összes mozdulatába.

"Nem," mondja végül egyszerűen, továbbra is Louis-t nézve. "Először a reggeli. Nem akarok egyedül enni."

Louis felsóhajt, hosszasan és szenvedőn, mielőtt tekintete végre találkozna egy határozott Niall-al. "Komolyan mondom, Írország. Tanulnom kell."

"De úgysem fogsz tényleg leülni és tanulni."

"És ezt miből gondolod."

"Mert nem kelnél fel ilyen korán csak azért, hogy tanulj. Főleg, ha hozzá sem értem a zongorához."

Louis élesen néz rá, szemei összeszűkültek. "Várjunk csak. Azt mondod, hogy te teljesen tisztában vagy azzal, hogy az az átkozott zongora kelt fel? És ennek ellenére továbbra is minden reggel zongorázol?"

Niall elvigyorodik, könnyen és boldogan. "Soha nem fogom abbahagyni."

"Hogyne," suttogja Louis, megforgatva a szemeit és az ajtó felé véve az irányt, kompletten szándékában áll ignorálni Niall-t és csak megkezdeni a mai napot, az agya csak egy dolgon jár: szezonális latté.