Young & Beautiful (l.s.) (magyar fordítás)

XXIV

A mai számunk elég lehangoló, de tökéletesen megy a fejezet hangulatához: You Know You're Right - Nirvana

AN: Harry megtörik.

***

Amint Louis hazaér, a kanapéra borul, nyomorultnak és szörnyűnek és rettenetesnek érezve magát, összezavarodott a saját érzelmeitől -amelyek többsége Harry nevét és azt a hülye Dorain Gray idézetet üvöltik a fejében és rengeteg kérdőjelet vetnek fel a szemei mögé.

"Végül elmentél Harry-hez?" kérdi Niall a konyhából, épphogy csak felkelt és máris egy almás pitének tűnő valamit eszik kézzel, hatalmas darabok esnek le az öklein, ahogy lenyalogatja őket, álmosan és derűsen boldogan. Undorítóan elbűvölő. Vagy inkább elbűvölően undorító? Louis mélyebbre temeti az arcát a kanapéba.

"Nem," hazudja, hangját a bársony tompítja, ami valahogy reszelősnek érződik és nem fényűzőnek.

"Hogy ment?" kérdi zökkenőmentesen, még csak nem próbál úgy tenni, mintha hinne Louis-nak, állára szirupos almadarabok tapadtak.

"Utálok mindent," nyög fel Louis megenyhülve. "Elmegyek és soha nem jövök vissza."

"Már csak két hét és vége a félévnek. Alig muszáj találkoznod vele. Kibírod," motyogja Niall a ragacsos ajkaival.

"Nem, nem bírom," mondja Louis szánalomra méltóan.

Erre Niall elvigyorodik, tisztára nyalja az ujjait, mielőtt nyulakat megszégyenítő módon odaugrál Louis-hoz, rávetődve és betakarva őt az egész testével, amitől Louis elfojtott zihálást ad ki magából.

"Jézusom!" lihegi, Niall súlya kis híján összetöri őt. "Mi a faszt csinálsz?"

"Ölelkezzünk," mondja Niall egyszerűen és csak ott fekszik, ellazult végtagokkal, Louis hajába mosolyogva.

"Így próbálsz megvigasztalni?"

"Nem. Így próbálom megvigasztalni magam."

"Ah. Értem," küszködi ki Louis, igyekszik úgy mozgatni a testüket, hogy kapjon levegőt. Végül sikerül kompromisszumot kötnie, hogy a légútjait már nem zárja el a súlyos Ír tömege, ezért úgy véli, hogy talán megengedheti Niall-t, hogy ott maradjon most, hogy nem haldoklik. Talán egy csöppet még jól is fog esni neki. Talán.

"Harry egy picsa," mordul fel Niall egy kis szünet után.

"Nem, nem az," sóhajtja Louis. "Ő csak Harry."

"Harold," javítja ki Niall gúnyosan.

Louis elneveti magát.

Ezután békés csend honol rajtuk, csak a diákok csevegésének távoli hangja tölti be a szorosan zárt ablakok túloldaláról, Louis pedig azon tűnődik, hogy Niall elaludt e, amikor:

"Apám megkért, hogy menjek be a stúdióba holnap reggel, az legyen az első dolgom."

Hm?

Louis figyelme új erőre kap. "A stúdióba? Azt hittem, hogy a dal készen áll a kiadásra? Már nem a a fellépéseket szervezik?"

Niall addig mocorog, míg egyenesen Louis-ra nem néz, ajkai egy vonalban.

"Úgy volt."

Louis felvonja az egyik szemöldökét. "Oh?"

Niall bólint, lassan elszakítva magát Louis-tól és jobban felül, a lábait az asztalra csapva. Az arca furcsán rettegőnek néz ki, egy olyan érzelem, amit Louis nem szokott látni Niall-ön és érzi, ahogy a kíváncsiság tüskéi bökdösni kezdik őt.