ANONYMUS ||Pető Brúnó FF.|| Befejezett

XV. Fejezet - Még átgondolom..

* Bruno szemszöge *

Bogi elment a mosdóba, most aztán elkapom ezt a Levi gyereket.

-Most akkor együtt vagytok Bogival vagy mi? - Néztem rá. Ő a festményt nézte.

-Igen, talán zavar? - Nézett rám végre.

-És téged nem is zavar, hogy mi lefekszünk egymással? - Nevettem.

-Tudtommal nem feküdtetek le egy ideje.. - Nevetett halkan.

-Tegnap is lefeküdtünk, tesó. - Mosolyogtam.

-Kamuzol.. - Nevetett furán.

-Te kamuzol, tesóm. - Néztem rá. - Tudom, hogy csak húzza az agyamat Bogi..

-Ez nem igaz.. - Vont vállat.

-De, kurvára.. - Néztem a szemébe. - Legyen már benned annyi, hogy nem leszel a kis kutyája.. - Vontam fel a szemöldökömet.

-Nem vagyok a kis kutyája.. - Forgatta meg szemeit.

-De az vagy mert eljátszod itt nekem a paliját.. - Nevettem. - Ne legyél már csicska..

-Nem játszom el és hagyj békén.. - Állt arrébb.

-Tuti még buzi is vagy.. - Vontam fel a szemöldökömet.

-Nem vagyok buzi, szállj le rólam..  Mondta majd arrébb ment, elnevettem magam halkan majd az ajtó mellett álló csajhoz mentem.

-Helló! - Mosolyogtam rá.

-Szia! - Mondta mosolyogva.

-Szeretném megkérdezni, hogy azt a festményt megtudnám-e venni? - Kérdeztem és arra a képre mutattam ami tetszett Boginak.

-Persze, semmi akadálya! - Mosolygott rám bájosan.

-Akkor szeretném megvenni! - Mondtam mosolyogva.

-Rendben! - Mondta. - Ádám! - Intett egy csávónak. - Az Úr megvenné az egyik képet!

-Melyiket? - Jött oda hozzám, rá mutattam.

-Másfél millió forint az a kép. - Mondta.

-Kártyás lesz. - Mondtam a képet nézve majd Bogit ahogy kijön a mosdóból. 

-Szuper! - Mosolygott a csávó. - Niki, Gréta! - Szólt másik két lánynak. - Ezt a festményt csomagoljátok be gondosan! - Mondta nekik, Bogi oda ment a kutya gyerekhez és szájon puszilta őt. Kamu az egész.

* Bogi szemszöge *

-Nem hagy békén ez a seggfej.. - Súgta oda nekem Levi. - Le kutyázott..

-Ne foglalkozz vele.. - Forgattam meg szemeim. - Nem törhet meg!

-Ez hülye.. - Mondta és mögém bámult. Megfordultam.

-Bruno.. - Sóhajtottam. - Remélem nem neked vetted ezt.. - Vontam fel szemöldökömet ahogy oda ért hozzánk a festménnyel.

-De! - Nevetett. - Ajándék, neked! - Puszilta meg az arcomat. Bevallom pillangók lepték el a gyomromat de nem gyengülhetek el.

-Nem fogadhatom el. - Nyomtam vissza a kezébe.

-De, elfogod. - Nyomta ő is a kezembe. Ide-oda adtuk egymásnak a festményt.

-Minek játszod meg magad, Bogi? - Kérdezte hirtelen Levi. Szemeim tágra nyíltak, Bruno elmosolyodott.

-Annyira tudtam.. - Csóválta a fejét Bruno.

-Húzz a picsába. - Néztem Levire csalódottan. - Soha többet ne kérj tőlem semmit.. - Fogtam magamhoz a festményt és kifelé mentem a galériából.

-Ne sértődj már így be. - Jött utánam Bruno nevetve. - Tudtam végig!

-Hagyj békén te is.. - Néztem körbe mielőtt átmentem volna az úttesten.

-Hazáig fogod cipelni azt a festményt? - Sóhajtott.

-Igen.. - Mentem tovább. Amúgy rohadt nehéz volt.

-Bogi! - Fogta meg mielőtt lecsúszott volna a kezemből a festmény. - Haza viszlek.. - Nézett a szemembe.

-Nem mert akkor lefekszem veled újra.. - Néztem én is a szemébe.

-És akkor mi van? - Nevetett. - Te is akarod és én is! - Mosolygott.

-Vigyél haza. - Sóhajtottam. - De nem jössz fel! - Mutattam fel a mutató ujjamat.

-És velem mi lesz? - Kérdezte Levi ahogy kijött az ajtón. - Tök messze lakom..

-Vegyél buszjegyet.. - Mondtam ahogy betettük hátra a festményt. Bruno felnevetett.

-Haza doblak. - Nézett rá Bruno. - De többet ne legyél senki kis kutyája..

-Jó.. - Forgatta meg a szemeit. 

-Te meg ne ugráltass senkit többet mert úgy is tudom, hogy csak húzod az agyam! - Nézett a szembe. Megforgattam szemeim és beültem előre.

***

-Na, erre mondta Petőfi, hogy Füstbe ment terv. - Nevetett ahogy megállt a ház előtt.

-Megakartalak leckéztetni de fel se fogod, hogy miért csináltam.. - Néztem rá. - Egyáltalán voltál féltékeny egy percig is?

-Ezek szerint jól álcáztam. - Nevetett halkan és rám nézett ő is. - Agyon akartam baszni a te Levikédet de amikor közöltem vele, hogy lefekszünk egymással és ő rezzenéstelen arccal reagált rá akkor már tudtam, hogy csak kamu.. - Vont vállat.

-Azt akartam, hogy tudd én mit érzek.. - Mondtam halkan.

-Én meg azt akarom, hogy higgy nekem, ha azt mondom, hogy pókerezek vagy stúdiózok a srácokkal.. - Sóhajtott.

-Csak is a te hibád, hogy nem hiszek neked.. - Néztem a szemébe.

-Tudom de megmondtam neked, hogy nem hazudok többet. - Nézett a szemembe ő is.

-Idő kell, hogy ezt el is higgyem és tenned is kell érte, Bruno. - Sóhajtottam.

-Hidd el, hogy ezen vagyok! - Sóhajtva tűrte el a hajamat.

-Jól van. - Néztem rá majd kicsatoltam a biztonsági övemet. - Segíts felvinni a méreg drága festményt amit vettél nekem. - Néztem rá.

-Akkor már be is mehetek! - Mosolyodott el féloldalasan.

-Még átgondolom míg felérünk.. - Forgattam meg szemeim mosolyogva.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White