IX. Fejezet - Igazából...

961 61 4
                                    

Meghallgattam Bruno új számát a Mona Lisa-t, sajnos kurvára tetszett. Próbálok rá haragudni de nem megy pedig rohadtul megalázott és át is vert, ennek ellenére nem érzek haragot. Csalódott az vagyok de nem annyira mint gondoltam, amit nem is értek. Sári viszont letiltott. Megértem őt és sajnálom is, bár tényleg nem volt köztünk semmi. Én a helyében viszont kidobnám Brunot. De ez is az ő gondja, bár ezek után nem vagyok benne biztos, hogy Bruno csak velem beszélt. Szerintem volt több lány is. Letettem a laptopot és az ajtóhoz mentem amikor kopogtak, kinyitottam és egyből vissza is akartam csukni de Bruno megtartotta a lábával.

-Mi a francot keresel itt? - Kérdeztem és tartottam az ajtót.

-Engedj már be.. - Nevetett és benyomta az ajtót, esélyem sem volt tartani.

-Minek jöttél ide, Bruno? - Sóhajtottam és néztem ahogy becsukja maga mögött az ajtót.

-Beszélni akartam veled mert vagy letiltottál mindenhol vagy nem válaszolsz akárki fiókjáról írok.. - Nézett rám.

-És ezen csodálkozol? - Nevettem és úgy tettem mintha halálosan haragudnék rá. Persze ez nem így van.

-Szakítottam Sárival. - Mondta sóhajtva. - Ezt próbáltam neked elmondani mindenhol de nem reagáltál..

-Mi? - Kérdeztem halkan.

-Ezt akartad nem? - Lépett hozzám közelebb.

-De mikor.. - Néztem rá kérdően. - De hát két napja még együtt fürödtetek.. - Forgattam meg szemeim.

-Gondolkoztam sokat.. - Nézett a szemembe. - És te jártál a fejemben.. - Vont vállat mosolyogva.

-Komolyan? - Kérdeztem halkan.

-Igen, hát persze!

Mondta mosolyogva és kezét az arcomra tette. Lehajolt hozzám és megcsókolt. El sem hiszem, hogy szakított értem Sárival. Viszonoztam csókját és átöleltem a nyakát, nyelvével utat tört az enyémhez amit szintén viszonoztam. A kanapé felé hátráltunk. A nyakamat csókolgatta ahogy a kanapéra döntött majd levette a pólóját, végig simítottam a mellkasát és ismét megcsókoltunk egymást. Most, hogy nincs Sári így már nem érzem magamat ribancnak.

***

-Ez jobb volt mint amire számítottam! - Mosolygott rám miközben becsatolta az övét.

-Igen, tényleg jó volt! - Vettem vissza a pólómat mosolyogva.

-Viszont most mennem kell stúdiózni. - Hajolt le hozzám. Nyelves csókot adott.

-Jól van! - Mosolyogtam rá. - Mikor találkozunk ismét? - Öleltem át a nyakát.

-Ahogy időm engedi! - Mosolyogva simogatta a fenekemet majd megpuszilta ajkaim.

-Oké! - Haraptam ajkaimba.

-Most viszont megyek. - Engedett el, felvette a cipőjét is és megfogva a dzsekijét az ajtó felé ment.

-Várj, a telefo.. - Vettem el a kávézó asztalról. Sári pont akkor hívta őt és a neve mellett egy szív volt.

-Még nem írtam át a nevét.. - Mondta megköszörülve a torkát és kinyomta majd a zsebébe csúsztatta a telefont.

-Ugye nem hazudtál? - Fogtam meg a karját és a szemébe néztem. Csak bámult rám. - Bruno..? - Kérdeztem halkan.

-Jó volt a szex..nem? - Kérdezett ennyit. Elnevettem magam halkan.

-Komolyan ekkora rohadék vagy? - Néztem rá csalódottan. - Megcsaltad velem Sárit.. - Löktem meg a mellkasánál. - Tudtad jól, hogy nekem ez... - Túrtam a hajamba.

-Ugyan már.. Te is akartad.. - Nézett rám. - Nem sokáig ellenkeztél..

-Mert azt hittem igazat mondasz.. - Vontam fel a szemöldökömet.

-Én biztos nem mondom el senkinek, hogy lefeküdtünk.. - Nevetett halkan.

-Ez meg a másik.. - Nevettem. - Ezt sem akartam, hogy egy kibaszott titok legyek.. - Ültem vissza a kanapéra a fejemet fogva.

-Tényleg mennem kell.. - Mondta sóhajtva.

-Takarodj is el innen.. - Mondtam halkan. Most már haragszom rá és csalódtam is.

-Szia..

Mondta és kiment az ajtón, egy kicsit erősebben húzta be maga után. Ebből, hogy mászok ki? Bruno hazudott és még le is feküdtem vele ami csodás volt de megcsalta velem Sárit ami viszont nagyon zavar, nem kellett volna megbíznom Brunoban. Mikor kopogtak zaklatottan téptem fel az ajtót de csak a húgom állt az ajtóban, kifújtam magam.

-Mi bajod van? - Kérdezte kíváncsian. - Láttam Brunot beszállni a kocsijába de úgy hajtott el mint egy őrült..

-Mert az is.. - Sóhajtva engedtem be Petrát.

-Miért volt itt? - Nézett rám. - Nem azt mondtad, hogy összevesztetek?

-De, csak megbeszéltük a dolgokat.. - Sóhajtottam. - Kérsz inni?

-Azért jöttem igazából mert randizni fogok Lacival. - Mosolygott rám. - Amúgy igen!

-Azért óvatosan.. - Nevettem halkan. - Lehet ő is olyan szemét mint Bruno..

-Azt nem gondolnám. - Nevetett. - Attól még, hogy ti Brunoval szórakoztok egymással mi jól meglehetünk. - Vont vállat.

-Te tudod de azért vigyázz.. - Forgattam meg szemeit és öntöttem neki teát. Elé raktam és ő bele ivott.

-Vársz valakit? - Kérdezte ahogy kopogtak.

-Nem.. - Sóhajtottam és az ajtóhoz mentem. Ki a franc az már megint?

-Helló.. - Sári állt az ajtóban. A szívem megállt.

-Szia.. - Sóhajtottam.

-Azért jöttem mert szeretnék bocsánatot kérni, hogy megpofoztalak.. - Sóhajtott nagyot. - Nem érdemelted meg és sajnálom, hogy Bruno ilyen szemét módon átvert téged de azért nem kellett volna azt sem hazudni, hogy rokonok vagytok..

-Az ő ötlete volt, Sári.. - Sóhajtottam. - Én nem akartam hazudni..

-Tudom milyen seggfej tud lenni és ki is nézem belőle.. - Legyintett. - Szóval tényleg ne haragudj a pofonért! - Ölelt át. Pedig, ha tudná, hogy most szexeltem a pasijával biztos kitépné a hajam.

-Én is sajnálom.. - Mondtam halkan. - Ne haragudj, hogy így hazudtunk...

-Mivel tudom, hogy csak szórakozott veled és nem akar tőled semmit így arra gondoltam, hogy azért mi megpróbálhatnánk barátnők lenni. - Mosolygott rám. - Elvileg az ilyen rosszul induló barátságok lesznek a legjobbak! - Nevetett.

-Oké. - Nevettem fel. Akkora hülye vagy Boglárka. -Most viszont itt a húgom szóval nem igazán érek rá..

-Majd feloldalak és akkor majd beszéljünk meg valami talit! - Mosolyogva ölelt át újra.

-Jól van! - Mosolyogtam, intett egyet még a lépcsőről lefelé menet. Becsuktam az ajtót nagy szemekkel.

-Na akkor minden jó, ha a vége jó! - Nevetett Petra.

-Nem, ez nem jó.. - Fogtam a fejem.

-Miért? - Kérdezte.

-Igazából... - Sóhajtottam. - Lefeküdtünk Brunoval.. - Nevettem kínomban. - Azt mondta szakítottak és én elhittem, Petra.. - Néztem rá. Pislogva nézett rám. - Ezt nem hiszem el.. - Dőltem a kanapéra szenvedve.


Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White

ANONYMUS ||Pető Brúnó FF.|| BefejezettOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz