ANONYMUS ||Pető Brúnó FF.|| Befejezett

V. Fejezet - Talált, süllyedt

* Bogi szemszöge *

Ajtót nyitottam amikor kopogtak a lakásom ajtaján, szemeim kissé nagyra nyíltak ahogy Bruno támaszkodott az ajtófélfának.

-Helló, bébi! - Mosolygott rám és levette a napszemüvegét.

-Te meg mit keresel itt? - Bukott ki belőlem. - Honnan tudod a címem?

-Megnéztem a pénztárcádat mikor mosdóban voltál. - Vont vállat mosolyogva és bejött mellettem.

-Hallod, ez pofátlanság! - Fordultam meg felvont szemöldökkel és becsuktam az ajtót. Azért kicsit örülök is, hogy látom.

-Igazából azért jöttem, hogy megkérdezzem kitudod-e fizetni a nyaralást vagy álljam neked? - Nézett körbe majd rám.

-Miért nem a barátnődnek állod? - Nevettem halkan. - Egyébként nem kell kifizetni..

-Nagyjából másfél millióba fog kerülni csak azért. - Ült le a kanapéra. Az sok, nagyjából a félre tett pénzem.

-Valami palotában fogunk megszállni? - Nevettem halkan.

-Kifizetem neked, ne ellenkezz. - Mosolygott rám. - Tetszik a lakásod! - Nézett körbe ismét, a telefonomra néztem. Sári hívott.

-A barátnőd hív szóval levegőt se vegyél.. - Néztem rá majd felvettem a telefont. - Szia, Sári!

-Szia! - Mondta a telefonba. - Arra gondoltam, hogy a nyaralás előtt elmehetnénk vásárolni ketten! - Közben Bruno fel állt a kanapéról és felém jött.

-Jó! - Mondtam és a konyhapultnak dőltem, Bruno a melleimre nézett. Felvontam a szemöldökömet.

-Nem tudod merre van amúgy Bruno? - Sóhajtott. - Reggel óta nem beszéltünk és nem veszi fel a telefont se.

-Itt van nálam. - Mondtam Brunot nézve. - Biztos elfelejtette mondani, tudod milyen diónyi agya van. - Mosolyodtam el féloldalasan. Bruno felvonta a szemöldökét.

-Igen! - Nevetett Sári. - Akkor üzenem neki, hogy vegye fel a telefont úgy nagyjából azonnal, ha letettük!

-Megmondom neki! - Mosolyogtam.

-Akkor majd ő elhoz téged hozzánk és akkor elmegyünk vásárolni! - Mondta.

-Rendben! - Mondtam, elköszöntünk majd letette. - Vedd fel a telefont a barátnődnek! - Néztem Brunora.

-Diónyi agy, mi? - Nevetett halkan és kivette a zsebéből a telefont, felvette és engem nézett közben. - Szia, szívem. - Mondta Sárinak. Mikor kopogtak az ajtóra néztem.

-Jaj ne.. - Mondtam halkan és az ajtóhoz mentem, résnyire kinyitottam. - Szia. - Néztem Petrára. Pont a legrosszabb jött most.

-Helló. - Nézett rám. - Mint aki szellemet látott. - Nevetett. - Nem engedsz be?

-Nem túl alkalmas.. - Sóhajtottam.

-De megbeszéltük, hogy ma elmegyünk vásárolni. - Vonta fel kissé a szemöldökét. - Van veled valaki? - Nevetett ahogy hallotta Bruno mormogását.

-Tegyük át máskorra. - Néztem rá. - Most nem alkalmas mint mondtam.

-Ez a hang.. - Fülelt. - Ezt én ismerem! - Lökte be az ajtót úgy, hogy ne üssön meg.

-Petra.. - Szóltam a húgomra de már késő volt, elnyílt ajkakkal nézte Brunot.

-Nem mondod, hogy ő volt az a srác arról az oldalról? - Nézett rám majd vissza Brunora aki már nem telefonált. Becsaptam az ajtót.