* Bogi szemszöge *
Ajtót nyitottam amikor kopogtak a lakásom ajtaján, szemeim kissé nagyra nyíltak ahogy Bruno támaszkodott az ajtófélfának.
-Helló, bébi! - Mosolygott rám és levette a napszemüvegét.
-Te meg mit keresel itt? - Bukott ki belőlem. - Honnan tudod a címem?
-Megnéztem a pénztárcádat mikor mosdóban voltál. - Vont vállat mosolyogva és bejött mellettem.
-Hallod, ez pofátlanság! - Fordultam meg felvont szemöldökkel és becsuktam az ajtót. Azért kicsit örülök is, hogy látom.
-Igazából azért jöttem, hogy megkérdezzem kitudod-e fizetni a nyaralást vagy álljam neked? - Nézett körbe majd rám.
-Miért nem a barátnődnek állod? - Nevettem halkan. - Egyébként nem kell kifizetni..
-Nagyjából másfél millióba fog kerülni csak azért. - Ült le a kanapéra. Az sok, nagyjából a félre tett pénzem.
-Valami palotában fogunk megszállni? - Nevettem halkan.
-Kifizetem neked, ne ellenkezz. - Mosolygott rám. - Tetszik a lakásod! - Nézett körbe ismét, a telefonomra néztem. Sári hívott.
-A barátnőd hív szóval levegőt se vegyél.. - Néztem rá majd felvettem a telefont. - Szia, Sári!
-Szia! - Mondta a telefonba. - Arra gondoltam, hogy a nyaralás előtt elmehetnénk vásárolni ketten! - Közben Bruno fel állt a kanapéról és felém jött.
-Jó! - Mondtam és a konyhapultnak dőltem, Bruno a melleimre nézett. Felvontam a szemöldökömet.
-Nem tudod merre van amúgy Bruno? - Sóhajtott. - Reggel óta nem beszéltünk és nem veszi fel a telefont se.
-Itt van nálam. - Mondtam Brunot nézve. - Biztos elfelejtette mondani, tudod milyen diónyi agya van. - Mosolyodtam el féloldalasan. Bruno felvonta a szemöldökét.
-Igen! - Nevetett Sári. - Akkor üzenem neki, hogy vegye fel a telefont úgy nagyjából azonnal, ha letettük!
-Megmondom neki! - Mosolyogtam.
-Akkor majd ő elhoz téged hozzánk és akkor elmegyünk vásárolni! - Mondta.
-Rendben! - Mondtam, elköszöntünk majd letette. - Vedd fel a telefont a barátnődnek! - Néztem Brunora.
-Diónyi agy, mi? - Nevetett halkan és kivette a zsebéből a telefont, felvette és engem nézett közben. - Szia, szívem. - Mondta Sárinak. Mikor kopogtak az ajtóra néztem.
-Jaj ne.. - Mondtam halkan és az ajtóhoz mentem, résnyire kinyitottam. - Szia. - Néztem Petrára. Pont a legrosszabb jött most.
-Helló. - Nézett rám. - Mint aki szellemet látott. - Nevetett. - Nem engedsz be?
-Nem túl alkalmas.. - Sóhajtottam.
-De megbeszéltük, hogy ma elmegyünk vásárolni. - Vonta fel kissé a szemöldökét. - Van veled valaki? - Nevetett ahogy hallotta Bruno mormogását.
-Tegyük át máskorra. - Néztem rá. - Most nem alkalmas mint mondtam.
-Ez a hang.. - Fülelt. - Ezt én ismerem! - Lökte be az ajtót úgy, hogy ne üssön meg.
-Petra.. - Szóltam a húgomra de már késő volt, elnyílt ajkakkal nézte Brunot.
-Nem mondod, hogy ő volt az a srác arról az oldalról? - Nézett rám majd vissza Brunora aki már nem telefonált. Becsaptam az ajtót.
أنت تقرأ
ANONYMUS ||Pető Brúnó FF.|| Befejezett
أدب الهواةBogi egy ideje egy anonim beszélgetős appon beszélget egy sráccal, sok reményt nem fűz hozzá mert bárki lehet az. Bár küldtek egymásnak olyan fotókat amiken az arcuk nem látszik de sosem lehet tudni ki van a telefon másik végén, ám eljön a nap amiko...
