ANONYMUS ||Pető Brúnó FF.|| Befejezett

II. Fejezet - Már bánom...

-El sem hiszem, hogy veled beszélek hónapok óta.. - Nevettem a telefonba hitetlenül, éppen a lábkörmömet festettem. Hanghívásban beszéltünk Brunoval.

-Azért akartam névtelen maradni mert így őszintén beszéltünk. - Mondta a telefonba.

-Mondjuk te kamuztál ezek szerint párszor. - Koncentráltam közben, hogy a bőröm ne legyen lakkos.

-Miben kamuztam volna? - Nevetett.

-Hát, amikor nem beszéltünk órákig azt mondtad az apukádnak voltál segíteni a munkában vagy aludni mentél késő este.. - Néztem a képernyőre egy pillanatra. Már 49 perce telefonálunk.

-Valamivel helyettesítenem kellett a koncert szót. - Nevetett halkan. - De minden más igaz volt amiket beszéltünk.

-És beszélsz még mással is így? - Kérdeztem halkabban.

-Ilyen mélyen nem. - Válaszolt egyből.

-Egyébként mi van veled és Sárival? - Kérdeztem kíváncsian. Végül is úgy tudom együtt vannak.

-Hát.. - Halkult el a hangja kicsit, sóhajtva töröltem le a bőrömről a lakkot mert rámentem kicsit. - Ez egy elég bonyolult kérdés..

-Együtt vagytok, nem? - Néztem ismét a telefonom képernyőjére. 55 percet mutatott.

-Se veled, se nélküled.. - Sóhajtott. - De ez nem megcsalás, meg hát gondolom ez neked is csak barátság.. - Mondta. Elmosolyodtam csalódottan.

-De, csak nem akarok balhét.. - Sóhajtottam.

-Sárinak is vannak csávó barátai szóval.. - Nevetett halkan. - Nem lesz semmi gáz!

-Értem.. - Csavartam rá a tetejét a körömlakkra amikor végeztem.

-Ezalatt a fél év alatt nagyon fontos lettél nekem és nem kezelsz másképp mióta megtudtad ki vagyok szóval én mindenképpen azt szeretném, ha jóban lennénk! - Mondta.

-Én is így gondolom. - Legyeztem a lábkörmeim, hogy száradjon a lakk.

-Holnap rá érsz? - Kérdezte, a gyomrom kissé liftezni kezdett.

-Persze! - Vágtam rá. Talán túl gyorsan is.

-Akkor találkozzunk! - Mondta lelkesen. - Egy ilyen nagyobb nyár indító buli lesz a Marics új házában, oda eljöhetnél!

-Jó. - Mosolyogtam izgatottan, próbáltam leplezni mennyire lelkes vagyok.

-Leírom a címet majd és akkor gyere majd oda olyan.. - Hallgatott egy pillanatra. - Délután kettő fele!

-Oké! - Néztem a képernyőt boldogan.

-Majd csörgess meg, ha a közelben jársz és kimegyek eléd a ház elé mert ezek nagy vadak és nem akarom, hogy egyből szét cincáljanak! - Nevetett.

-Rendben van! - Nevettem én is.

-Akkor pötyögjünk tovább, kicsit lassabb leszek mert játszok majd közben de mindenképp írok! - Mondta.

-Jól van, nekem is van dolgom! - Mondtam. Persze semmi dolgom, csak az, hogy várjam az üzeneteit.

-Akkor csók!

Mondta majd kinyomta, ahogy elsötétült a kép felkiáltottam egyet boldogan. Mióta tudom, hogy Brunoval írogatok egyszerűen szüntelenül izgatott vagyok és minden percet számolok amit vele töltök még, ha csak hívásban is. Próbálom nem hiú reményekkel táplálni magam de szerintem tetszek Brunonak.