ANONYMUS ||Pető Brúnó FF.|| Befejezett

XII. Fejezet - Paranoiás vagy..

* Bogi szemszöge *

-Szia. - Vettem fel amikor Petra hívott.

-Úristen, láttad az instát? - Kérdezte egyből. - Amúgy szia de nézd meg az instádat!

-Miért? - Hangosítottam ki, közben leültem a kanapéra. Beléptem az instagramba és rengeteg értesítésem volt. - Mi a..

-Crusholnak titeket! - Nevetett a húgom.

-De mi történt? - Vontam fel a szemöldökömet és próbáltam kideríteni mi van. Megnéztem Sári napját. - Várjál.. - Olvastam el amit kiírt.

"Bruno és köztem vége mindennek, kiderültek szarságai és ez mellett még ezzel a csajjal is kavart --> @ bogica.98_ vagy még kavarnak, az isten se tudja de féltsétek pasijaitokat mert rámenős a ribanc 😊"

Miközben olvastam rengeteg új követőm lett, nem is értem az egészet. Pislogva zártam le a telefonomat.

-Na most már összejöhetsz Brunoval. - Nevetett Petra. A fejemet fogva bámultam magam elé.

-Petra, tönkre tettem két ember kapcsolatát.. - Nevettem halkan.

-Bruno biztosan nem szerette Sárit, ha ezt tette vele csak úgy mondom.. - Nevetett.

-Emlegetett szamár. - Sóhajtottam ahogy Bruno hívott.

* Bruno szemszöge *

Tovább csörgettem Bogit, itt vagyok a ház előtt. Ha nem veszi fel akkor felmegyek. Kinyomott szóval kiszálltam a kocsiból és a kaputelefonhoz mentem, felcsöngettem hozzá de semmi.

-Nem hiszem el ezt a nőt.. - Nyomtam be újra a kapucsengőt de semmi nem történt. - Várj! - Mondtam mikor bement egy kis fiú és majdnem becsukta az ajtót. - Köszi! - Mondtam mikor megtartotta.

-Bruno! - Mondta a kis srác meglepődve.

-Igen, szia kis haver! - Mosolyogtam rá. - Nyomunk egy fotót?

-Igen! - Mondta és elővette a telefonját. Csináltunk is egy képet. - Köszi! - Mondta.

-Szívesen, öcskös! - Mosolyogtam és felmentem a harmadikra. Bekopogtam Bogihoz. - Helló! - Mosolyogtam mikor ajtót nyitott de azzal a lendülettel be is vágta. Megforgattam szemeim és kopogtam újra. - Bogi!

-Húzz már el, nem vagyok rád kíváncsi. - Mondta az ajtó másik oldaláról.

-Engedj be vagy addig verem itt az ajtót ameddig... - Kopogtam folyamatosan de egyszer csak kinyílt az ajtó de nem engedett bemenni.

-Húzz el.. - Nézett a szemembe.

-Most már nincs Sári. - Néztem a szemébe én is.

-Persze, ameddig meg nem bocsájt neked.. - Nevetett halkan.

-Nem fog.. - Sóhajtottam. - Nagyon elbasztam vele..

-Engem is belerángattál, Bruno.. - Nézett rám. - Én vagyok a rámenős ribanc most..

-Én inkább úgy láttam veled szívesebben látnak mint Sárival.. - Nevettem halkan.

-Bruno, mit műveltél? - Sóhajtott.

-Semmit.. - Mondtam. - Egyszer csak kidobott..

-Azt írta Sári, hogy kiderültek a szarságaid. - Vonta fel a szemöldökét. Basszameg.

-Teljesen összetört, azt se tudja, hogy mocskoljon be.. - Sóhajtottam. - Nem akarja, hogy legyen köztünk valami ezért kamuzik, hogy én sok nővel voltam de ez nem igaz.. - Néztem a szemébe. - Nekem csak te kellesz és mióta lefeküdtünk nem is tudok másra gondolni csak rád! - Tűrtem el a haját a füle mögé.

-Nem hazudsz? - Kérdezte halkan.

-Nem. - Mondtam ajkaira nézve, úgy tűnt hagyja magát. Megcsókoltam és bementem betolva őt, átölelte a nyakamat és viszonozta csókomat. Végre.

* Bogi szemszöge *

Ez a második alkalom még jobb volt mert szenvedélyesebb volt, mikor végeztünk lezuhanyoztunk együtt és úgy éreztem Bruno nem hazudik. Remélem nem hazudik. Rendeltünk kaját és megnéztünk egy filmet együtt de utána el kellett mennie mert este koncertjük lesz, úgy búcsúztunk el mint akik együtt vannak.

***

Másnap elmentem egy állásinterjúra nem messze a lakásomtól egy könyvesboltba, szeretek olvasni és érdekelnek is a könyvek. Az íráson is gondolkoztam de sajnos nincs hozzá tehetségem. Fel is vettek a könyvesboltba szóval kezdhetek is majd a héten, legalább lesz pénzem és nem kell egész nap a lakásban ülnöm. Haza felé gondoltam elugrok Brunohoz, nem is voltam még nála. Hívtam őt de nem vette fel persze, remélem nem nézett megint hülyének. Nagyot sóhajtottam és anyáék felé vettem az irányt de félre álltam mert pont akkor hívott vissza Bruno, fel is vettem.

-Szia. - Mondtam.

-Szia, édes! - Mondta álmos hanggal. - Aludtam, bocsi! - Mondta.

-Semmi baj csak gondoltam átugranék hozzád mert most kaptam meg egy munkát és haza mentem volna de akkor együtt töltetnénk a napot, ha rá érsz! - Mondtam.

-Uh, ma nem jó. - Sóhajtott. - Stúdiózunk, bébi!

-Ja. - Mondtam halkabban. - Akkor mindegy.. - Mondtam és elindultam közben ismét, a telefon úgy is ki volt hangosítva.

-Most ér rá mindenki, bébi! - Mondta. - Ne haragudj.

-És este? - Kérdeztem a piros lámpát nézve.

-Pókerezünk. - Mondta. Elmosolyodtam halványán.

-Megint csak arra voltam jó, hogy megdugj.. - Nevettem halkan.

-Ez nem igaz. - Mondta egyből. - Bogi, sok dolgom van..

-Bezzeg Sárira mindig volt időd.. - Indultam el mikor zöldre váltott a lámpa.

-Majd találkozunk holnap. - Mondta sóhajtva.

-Persze.. - Mondtam és inkább haza felé mentem. A számat haraptam belülről.

-Most mindig hisztizni fogsz, ha nincs időm rád? - Kérdezte nevetve.

-Tegnap még halálosan oda voltál értem és azt mondtad, csak rám tudsz gondolni.. - Nevettem. - Megint hazudtál, hogy lefeküdjek veled..

-Paranoiás vagy.. - Mondta sóhajtva.

-Csak vertél már át ezzel a dumával de nem gondoltam, hogy még egyszer megteszed. - Nevettem. - Tudod mit? Hagyj a picsába, szevasz. - Nyomtam ki idegesen a telefont, félre álltam a kocsival és kiraktam az elakadás jelzőt. A kormányra döntöttem a fejem és kifújtam magam. Nem hiszem el, hogy ezt megint eljátszotta velem Bruno.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiro

Facebook: Demona Wattpadíró White