ANONYMUS ||Pető Brúnó FF.|| Befejezett

VII. Fejezet - Tönkre tett randi

* Bogi szemszöge *

Nem sokára kettő óra lesz, már mindent összepakoltam. A fürdőruhát pedig véletlenül itthon hagyom. Szólnom kéne Sárinak az igazságról de nem merem megtenni, először is nem akarom megbántani őt és szerintem Bruno letagadna mindent vagy nem tudom de biztosan kitalálna valamit. Amikor kopogtak megfogtam a húzós bőröndömet és magam után húzva ajtót nyitottam.

-Szia. - Mosolygott rám Bruno. - Készen vagy? - Nézett a bőröndömre.

-Szia, igen. - Mondtam majd megfogta a bőröndöt és kihúzta, én behúztam az ajtót és bezártam.

-Akkor menjünk! - Mentünk le a lépcsőn majd ki az ajtón és a kocsihoz, betette hátra a cuccom de csak egy másik bőrönd volt a kocsiban. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

-Hát a többi cucc? - Kérdeztem miközben lecsukta a csomagtartót.

-Ja, Lacival jön majd Sári. - Mondta.

-Miért? - Néztem rá. 

-Szálljunk be és menjünk. - Nyitotta ki az ajtót nekem, beültem sóhajtva. Gyanús itt nekem valami.

-Ugye nem kamu ez és csak ketten megyünk? - Néztem rá miközben becsatoltam magam. Bruno csak mosolygott egyet.

-Nyugodj már meg. - Nézett rám majd becsatolta magát ő is és elindult a kocsival a reptér felé.

-Nem nyugszom meg, ez egy patkány dolog amit csinálsz. - Nevettem fel. - Állj meg. - Mondtam és kicsatoltam magam.

-Most mi van? - Állt meg a kocsival. 

-Én ezt befejeztem. - Néztem rá. - Nem tudom ezt tenni Sárival, már mondtam. - Szálltam ki és a csomagtartóhoz mentem.

-Ahj, istenem.. - Szállt ki ő is. - Most mi a faszom bajod van? - Nevetett ahogy kerestem a felnyitóját a csomagtartónak.

-Nyisd ki.. - Néztem rá. 

-Jó, egy estét akartam kettesben veled. - Nézett rám. - Lacival megbeszéltük, hogy feltartja Sárit és csak a holnapi géppel jönnek.

-És addig? - Nevettem. - Mire számítottál? - Néztem rá. - Egy romantikus estére?

-Nagyjából.. - Nevetett halkan.

-Én ezt befejeztem. - Ütöttem a csomagtartóra.

-Na, ne a kocsit! - Emelte fel kissé a hangját és kinyitotta a csomagtartót.

-Undorító amit művelsz, ha nem szereted Sárit akkor szakíts vele.. - Néztem a szemébe. - El sem tudom képzelni hányszor dugtál már félre, szegény lány..

-Szegény lány.. - Nevetett. - De azért az jó volt amikor az izgató üzeneteimre ujjaztad magad..

-Nem tudtam, hogy te vagy.. - Nevettem fel. - Te viszont jól tudtad, hogy mit csinálsz szóval bazdmeg.. A hazugságaiddal együtt.. - Nevettem halkan. - Örülj neki, hogy nem mondom el neki ezt az egészet és mond azt, hogy visszamentem Londonba.

Fordítottam neki hátat és ott hagytam őt szapora légzéssel, azt hiszem ezt megelégeltem és még nekem is sok volt. Nem akarom ezt tenni Sárival. Miután haza mentem kipakoltam újra és csak feküdtem az ágyamon a plafont nézve, átgondoltam az egész életemet. Sári egy csomó üzit írt, hogy miért mentem vissza ilyen hirtelen Londonba. Nem is tudtam rá válaszolni. Bruno azóta sem írt, ami nem is baj mert legalább letudom zárni az egészet magamban. Nem bírtam egy helyben maradni szóval haza mentem anyáékhoz.