ANONYMUS ||Pető Brúnó FF.|| Befejezett

XVI. Fejezet - Kívánj valamit!

-Na mire jutottál? - Kérdezte az ajtóban amikor felértünk.

-Hosszú ideje játsszuk ezt a macska-egér játékot, Bruno. - Néztem a szemébe. - Nem unod még? - Kérdeztem.

-De, de nem olyan értelemben.. - Nevetett halkan. - Azt szeretném, ha normálisan haladnánk..

-Én kurvára unom már. - Mosolyogtam. - Úgy érzem játszol velem, csak szórakozol..

-Már nem szórakozom. - Sóhajtott.

-Csak az a gond, hogy annyit szórakoztál, hogy nem tudok bízni benned.. - Sóhajtottam én is. - Nem megy, félek..

-Akkor ez egy nem arra, hogy bemenjek? - Kérdezte halkan.

-Azt nem mondtam.. - Nevettem halkan. - De azt hiszem előröl kell kezdenünk mindent, tiszta lappal..

-Jó. - Mondta. - Oké! - Mosolyodott el halványan. - Szóval próbaidőre bocsájtod a kapcsolatunkat. - Nevetett.

-Nincs kapcsolatunk, Bruno.. - Néztem rá. - Ez csak kavarás volt és annak is csak csúfolva. - Nevettem.

-Akkor vigyelek el randizni? - Mosolygott . - Udvaroljak neked? - Tűrte el a fülem mögé a hajamat.

-Valami olyasmi! - Mosolyogtam rá.

-Akkor találj ki valami programot holnapra, jó éjszakát. - Adtam egy puszit az arcára.

-Hm.. - Mosolygott. - Kitalálok valamit, szép álmokat bébi! - Mosolygott rám, bementem a lakásba és becsuktam az ajtót. Nehéz volt elküldeni de szeretném, ha egy kicsit küzdene és nem adnám meg magam egyből neki.

***

Reggel amikor felkeltem volt nem fogadott hívásom Petrától így áthívtam magamhoz ebédre. Bruno nem írt este óta. Ennyit erről azt hiszem, megint csak ígérgetett aztán eldobott mint egy szemetet.

-Hallod is amit neked beszélek? - Kérdezte Petra felvont szemöldökkel.

-Uh, egy pillanatra nem figyeltem bocsi! - Néztem rá  sóhajtva.

-Éppen arról beszéltem, hogy Lacival tök jól elvoltunk a múltkor.. - Nevetett halkan.

-Az jó. - Néztem rá majd ettem tovább a spagettit.

-És mi van veled meg Brunoval? - Sóhajtott. - Még mindig szarakodtok?

-Bonyolult a helyzet, nem egyszerű.. - Sóhajtottam nagyot.

-És mi az a nagy festmény? - Nézett a nappali falának támasztott képre. A konyha egybe van a nappalival.

-Az egy másfél milliós kép. - Nevettem. - Tegnap vette nekem Bruno..

-Ah, de cuki tőle! - Mosolygott. - Miért érzem, hogy ebben a kapcsolatban te vagy az elutasító?

-Ez csak egy nagyzolás volt, Petra.. - Forgattam meg szemeim. - Nem is írt tegnap este óta szóval le is szarom..

-Na ez lehet, hogy ő! - Mondta mikor kopogtak. Megtöröltem a számat és fel álltam.

-Hát, lehet de akkor képen törlöm mert nem írt akkor sem.. - Sóhajtva mentem az ajtóhoz, kinyitottam. Bruno állt velem szemben.

-Szia. - Mosolygott rám.

-Szia. - Mondtam felvont szemöldökkel.

-Tudom, morci vagy de ne aggódj mindent megmagyarázok! - Nevetett halkan.

-Érdekelnie kéne? - Nevettem halkan én is.

-Szia, Bruno! - Mondta Petra amikor az ajtóba jött.

-Helló. - Mondta neki.