- D -Day - (Agust D ff.)

- 27.rész -

*V szemszöge*

Csak sétáltam vissza kifulladva az edzésemről mikor hirtelen egy nagy sikításra lettem figyelmes. Rögtön rohantam a hang irányába. Mikor beléptem Yana-t pillantottam meg, aki...

- Yana! - kiáltottam a nevét majd hozzá futottam. - Hallasz? - vizsgáltam rögtön végig. Semmilyen sérülést nem láttam rajta. Akkor mi lehet a baj? Feltűrtem nadrágját semmi... feltűrtem pólóját semmi. Yana újra felüvöltött a fájdalomtól. V sietned kell! Hol lehet a probléma?!

- Hé, itt meg mi folyik? - jött be Hobi majd Yana-ra pillantott. - Mit csináltál V?! - nézett rám vérszemet kapva. Rögtön feltettem a kezem.

- Én s-semmit, semmit! Épp az edzésről jöttem vissza és arra lettem figyelmes, hogy valaki sikít majd a hang irányába indultam el és...

- Fogd be! - üvöltött rám. Azonnal bezártam a számat. - Van sérülése? - lépkedett egyre közelebb.

- Nincsen - ráztam meg a fejemet majd hirtelen egy sebet pillantottam meg a karján. Szúrt seb volt, de nem nagy csak egy tű hegynyi. - Ez mi? - kezdtem el vizslatni.

- Valaki beinjekciózta? - adta be ötletét Hobi. 

- Valószínűsítem. - bólintottam - Azonnal be kell vinnem az ellátóhelyiségbe! - kezdtem el forgolódni össze-vissza segítség után kutakodva.

- Szólok valakinek nekem el kell rendeznem valamit. - mondta Hobi, mire bólintottam. - Addig menj készülj elő! - nézett rám oldalasan, miközben Yana kezét fogta.

Újra bólintottam majd elindultam. Ajánlom Hobi-nak, hogy minél előbb behozza Yana-t!

A helyiségbe villám sebességgel készültem elő majd figyeltem az óra kattogását. Fél óra is el telhetett. Miért nincsennek már itt?! Türelmetlenül doboltam ujjaimmal az asztalon. Minél hamarabb kezelésbe kéne vennem Yana-t, mert különben... Nem! NEM! Mindenképp rendbe hozom! Hirtelen bevillant a kép mikor nem, olyan régen itt álltunk egymással szembe. Rózsaszín puha ajkak. Gyönyörűen csillogó kékes zöld szem. Hosszú vörös haj, ami majdnem, hogy derekáig leér. Karcsú dereka. Basszus! Bárcsak enyém lehetne!

Szinte berobbantották az ajtót, ezzel kizökkentve a gondolataimból.

- Sajnáljuk, hogy ilyen sokáig tartott, de... - kezdte volna magyarázni az ürge, de közbevágtam.

- Fogja be és menjen ki! - mondtam határozottan, mire bólintva lerakta Yana-t és bezárta az ajtót. Yana-hoz léptem. Újra elkezdtem átvizsgálni. Hátha figyelmetlen voltam és valami felett elsiklottam volna. De nem... ugyanaz az egy seb volt még mindig. Muszáj megvizsgálnom a vérét. Egy kis adagnyi vért kezdtem el lecsapolni majd a mikroszkóp alá téve vizsgálni kezdtem. Fura... a vére nem teljesen, olyan mint eddig. Tovább vizsgáltam. Ez mi? Mi lehet? Hirtelen köhögni kezdett Yana majd láttam, hogy egy adagnyi vért hány. Azonnal odarohantam egy lavorral kezembe és elétettem.

- Itt vagyok Yana. - súgtam halkan, azonban, amikor befejezte gyomra kiürítését ájultan esett vissza az ágyra. 

Agyam ezerrel kattogott majd próbáltam összerakni a kockákat. Ez valami, olyan lehet, ami belülről szedi szét a szerveket. Ez nem méreg. Ez valami vírus. De milyen? Soha nem találkoztam még ilyennel... ennyire, hogy is mondjam. Agresszívval? Elkezdtem pánikolni. Mi lesz, ha mégsem fogok tudni rajta segíteni? NEM V! Segítened kell rajta! Te vagy az egyetlen ebben a kicseszett helyiségben, aki tud rajta segíteni! Csak nagy levegő és...

- Mi történt? - törték be az ajtót hirtelen.

- Nem tudom. - vágtam rá az igazat. 

- Mi az, hogy nem tudod?! Abban meg... vér van? - kérdezett a lavorra mutatva. Bólintottam. - Jézusom... - sápadt le.

- Valamilyen vírust küldtek a szervezetébe, ami felemészti a belső szerveit. - mondtam az eddigi dolgokat, amit tudok. - A vére is megváltozott.

- Már megint egy újabb dolog... - mondta teljesen ledermedve. - Megint nem tudtam megvédeni...

- Agust D, nem ön tehet erről, hogy...

- DE! Hisz ki más tehetne erről az egészről, ha nem én?! - üvöltötte torka szakadtából majd Yana mellé ment és kétségbeesetten vizsgálta. Teljesen lefehéredtem. - Azért akartam, hogy itt maradjon, mert... mert nem akartam, hogy bármi baja essen erre... - tekintete teljesen meg volt törve most. Látszott rajta, hogy teljesen tehetetlennek érzi magát, ami valamiért belül boldoggá tett, de, hogy miért, annak okát nem tudtam megmondani.

- Uram én... - kezdtem volna magyarázkodni, de közbevágott.

- Lehet rajta segíteni? - nézett rám reménytelenül. Nagyot nyeltem. Minden levegő elhagyta a testemet. Soha nem láttam még ilyennek a főnököt. Miért ilyen Yana-val? Miért ilyen fura? Miért csinálja ezt? Ki szólt neki, hogy Yana itt van? Agust D, érez valamit a lány iránt? Miért fontos neki ennyire Yana? Vagy esetleg, ami számomra a legrosszabbat jelentené... több is van köztük?