- 𝐃-𝐃𝐚𝐲 - (𝐀𝐠𝐮𝐬𝐭 𝐃 𝐟𝐟.) /Javítás Alatt/

- 36. rész -

- Lehetetlen! Tévedsz! - ordított rám majd galléron ragadott. Nagyon megijedtem.

- Uram, vettem le róla ujjlenyomatot és visszanéztem róla minden adatot. Alaposan kivizsgáltam az egészet, ha nem, így lenne nem mondanám. - válaszoltam remegő hangon.

- Chh... - csettintett nyelvével majd elengedett. Asztalához lépve egy újabb cigire gyújtott majd idegesen feltúrta ingjének ujját. Jade-re nézett. - Hozd ide Hobi-t. Beszélnem kell vele. - mondta testőrének, aki bólintott majd elindult, azonban mellkasánál fogva megállítottam. Jade arca eltorzult majd válaszul egy mozdulattal a nyakamat megragadva passzírozott a falnak.

- Hogy merészelsz megállítani te kis... - mondta fenyegetőn, de közbe szóltam.

- Hobi és Yana nem rég hagyták el a szervezetett. - mondtam nyöszörögve. A levegőm fogyott, de szerencsémre Agust D meghallotta.
Sötét pupillái egy pillanat alatt kitágultak.

- Hogy tessék?! - csapott egy nagyot az asztalra D majd székét felborítva lépett hozzám. - Hova mentek?! Beszélj! - nézett rám kidülledt szemekkel.

- A-azt n-nem tudom... - mondtam kapkodva a levegőt. D, Jade-re nézett, aki ennek hatására elengedett. Összeesve a földre zuhantam, mint valami rongybaba.  Gyorsan összeszedve magamat álltam újra talpra. Basszus nem tudom tényleg jó ötlet volt-e elmondanom... De Yana miatt tettem! Ha róla van szó bármit képes vagyok érte megtenni! Meg kell óvnom őt! Ahogy és ahogyan csak lehet. Egyedül képtelen vagyok rá, bár legmélyen belül ezt kívántam. Bárcsak az lehetnék...

- Utánuk kell mennünk! - jelentette ki D, szinte izzó aurával. - Te velem jössz! - mutatott rám, mire nagyot nyelve bólintottam. Nem mondhatok, ennek az embernek nemet! A végén még engem is megölne... bármire képes. - Szólj Jungkook-éknak, hogy pakoljanak fel, ők is jönnek velem. Jake-et pedig értesítsd arról, hogy elmegyek egy kis időre addig is vegye át a helyemet. - adta ki az utasításokat sorban Jade-nek D, aki meghajolva indult útjára.

- Most pedig - nézett rám, miközben elkezdett átöltözni - Mondj el mindent, amit még tudsz Yana-ról.

Kikerekedett szemekkel néztem rá. Most tényleg pletyi partizni akar velem? Nem vagyunk mi annyira jóba, sőt. Semennyire.

- Mármint mire...

- Tudom jól, hogy nemcsak fájdalomcsillapítót szed. - tartott egy kis szünetet, hogy felvegye nadrágját - Mostanság furán viselkedik.

- Igen... pár napja én is észrevettem, hogy valami nincs rendben vele. - vakartam meg a fejemet zavartan. Én is akartam vele beszélni, de hát elment és nem is akárkivel... – Nem koncentrál. Egyre több sérülése van. Olyanokat ront, amiket eddig soha sem.

- Mondott neked valamit?

- Hát...

- V! - emelte fel hangját, mire összerezzentem. Komolyan baromira ijesztő ez az ember! Tuti benne lesz álmaimban és kisérteni fog! Már most a sírás kerülget.

- Egyik nap mesélte, hogy vannak ilyen "furcsa" álmai. - magyaráztam, amit nem, olyan régen mesélt el nekem Yana. Ezen valahogy azóta is gondolkodtam.

- Furcsa álmai? - húzta fel kérdőn a szemöldökét. Igen én is így reagált erre mikor mesélt nekem Yana...

- Igen - bólintottam határozottan - Azt mondta, mikor legutóbb eszméletét veszítette találkozott az édesanyjával.

D keze megállt.

- Az nem lehet... - dermedt le teljesen.

- Pedig így volt. - vettem egy mély levegőt majd lassan kifújtam - sőt elmondta, hogy... - hirtelen a szám elé kaptam a kezemet. Agust D, azonnal elém lépett.

- Mit?! Mit mondott?! - ragadta meg karomat durván. Megráztam a fejemet. Ezt viszont tényleg nem kéne elmondanom neki. Ha ezt megtudja biztosan nem lesz jó vége...

- Ezt nem mondhatom el... - hajtottam le fejemet.

- Miért nem?!

- Megígértem neki, hogy nem mondom el senkinek.

Agust D hezitált. Lassan méregetett szemeivel majd lazítani kezdett szorításán. Azt hiszen mégsem fogok meghalni...

- De azt elmondom, hogy az apjához van köze. - emeltem rá tekintetemet, mire szemeibe valami furcsa dolog suhant át. Valami teljesen megmagyarázhatatlan. Mi lehetett az?

*Yana szemszöge*

Egy hatalmas nagy bevásárló központba sétáltunk. Annyira izgatott voltam! Végre kikapcsolódás! Senki nem zavar. Az agyam nem pörög. Ki tudok kapcsolódni és ezt mind kivel? A legjobb barátommal! Soha nem kívánhatnék nála jobbat. Ő az én napsugaram a sötét kis elveszett világomban. Ha Ő nem lenne valószínűleg már régen elvesztem volna és egy sarokban összeomolva sírnék. De szerencsére nem így hozta a sors és ennek mindennél jobban örülök, hogy megáldott egy Jung Hoseok-kal!

- Na mihez van kedved Yana? - mosolygott rám vidáman Hobi, miközben beljebb sétáltunk. Csillogó szemekkel néztem rá majd szét a tágas épületben. Esküszöm szerintem még a levegő is másabb volt itt.

- Menjünk fagyizni, aztán menjünk el bowlingozni majd utána pedig menjünk... - kezdtem el ugrándozva mondani felvázolni tervemet. Hobi hasát fogva nevetett fel majd lazán átvetette vállamon egyik karját.

- Jól van, jól van! Nyugi! Van egy fél napunk mindenre. Mindenhova is eljutunk, ne izgulj! - mosolygott szélesen majd közelebb húzott magához és megölelt. Rá emeltem fejemet. Szinte tűkön ültem, azért, hogy válasszon melyik helyre menjünk el együtt először. - De először elmegyek mosdóba, rendben? - súgta a fülembe, mire hevesen bólogattam majd a mosdókhoz mentünk. 

Szép fehéren kicsempézett hely volt. Kicsit ridegnek tűnt, de ki vagyok én, hogy beleszóljak ebbe? Hobi levált rólam majd beindult a férfi mosdók felé. Én csak egy helyben állva néztem távolodó alakját, ahogy eltűnik a fotocellás ajtó mögött, ami innen olyannak tűnt, mintha az átlátszó ajtó, vékony alakját teljesen elnyelné és magával vinné.

Sziiaasztok! ❤️ Mostanság igen sok minden történik a story-ban. Hogy tetszik nektek?❤️

Továbbá készüljetek fel! Mostantól igencsak pörögni fognak az események.😌❤️