- D -Day - (Agust D ff.)

- 41.rész -

Teljesen elképedtem Hobi szavain. Rá kellett jönnöm, hogy már egyáltalán nem az, aki régen volt. Ő nem az én legjobb barátom. Ő már egy teljesen más valakivé vált.

- Miért tetted ezt Hobi? - vontam kérdőre.

- Szerinted miért? - hajolt közelebb hozzám - Az emberek nem tesznek csak úgy ijedt. Kivéve a barátodat.

- Ő sem cselekedne meggondolatlanul.

Hobi felnevetett.

- Csak ezt gondolod. - mellkasomra bökött ujjával - A barátod a legnagyobb gyilkos és a legérzéketlenebb ember a Földön.

Ezen elmosolyodtam. Most először érzem úgy, hogy most előnyben vagyok D-vel kapcsolatosan. D nekem megmutatta egy, olyan oldalát, amit még senki másnak sem. Éreztem kicsit elpirulok. Arcomra csaptam kezeimmel. Össze kell szednem magamat!

- Ebből látszik, hogy nem ismered őt. - mondtam kis mosollyal a szám szélén.

- Legjobb barátja vagyok neki is, ugyanúgy, mint neked. - húzta egy mosolyra a száját - Mind a kettőtöket ismerem úgy, mint a tenyeremet.

- Ezt kétlem. - húztam egy még szélesebb mosolyra a számat. - Ha ez így lenne, akkor...

Nem tudtam befejezni a mondatomat, mert megcsörrent Hobi telefonja. Gyorsan feloldotta. Felhúzta a szemöldökét majd átváltott arckifejezése mérhetetlen nagy dühhé.

- Most rohadtul ki fogom nyírni! - állt fel az ágyamról majd telefonjából rám nézett - Ne mozdulj el innen! Be van kamerázva az egész helyiség. Őrök vannak mindenütt. Majd jövök most el kell mennem. - mondta majd a kilincsért nyúlt, azonban még a válla felett hátranézett rám. - Megölöm D-t és senki nem fog tudni megállítani. - mondta és kilépett a szobából, ezzel teljesen magamra hagyva engem.

Hátra borultam az ágyamon és a plafont kezdtem el pásztázni. Most tényleg meg fogja ölni Hobi D-t? Hisz apámat is megölte. Képes D-t megölni? Mi lesz, ha tényleg megöli? Hirtelen mérhetetlen nagy üresség és keserűség fogott el engem. Mi lehet ez az érzés? Nyilván nem akarok elveszíteni senkit a maffiából. Bár D kicsit másabb. Talán az első pillanattól kezdve teljesen más nekem, ami nekem fel sem tűnt eddig a pillanatig. D... Bőrömön éreztem meg érintését. Fogom még érezni őt? Fogom még látni őt? Valaha még fogok vele beszélni? Valamiért mindig is érdékelt engem ő. Mikor megláttam rácsaim mögött őt tudtam, hogy ő egy más ember. Akkor még nem ismertem csak a feketeséget láttam a szívében, aminek most már okát tudom. Szomorú volt és magányos. Szerettei halála után ki ne lenne az? Én is az voltam apa halála után, azonban az életembe betört D és a maffia. Az egész életemet felforgatták. Nem láttam kiutat addig a pillanatig, míg nem lettek barátaim és nem ismertem meg V-t. Ő volt a maffiában az első barátom. Remélem jól van. Biztosan halálra aggódta már magát miattam. Csak ne csináljon semmi meggondolatlanságot! Oh, istenem! Még az hiányozna!

A másik barátom JK és Lilith lett. Mindkettőjük igencsak közel áll a szívemhez. Aztán jött D. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Vele is csak barátok vagyunk? Nem a barátok nem csókolóznak egymással. Akkor mi mik vagyunk? Ő is érez többet, mint barát? Ő is érzi, azt a bizonyos bizsergést mikor hozzáérek vagy, ha a közelében vagyok? A francba már! Muszáj kiderítenem!

Felkeltem az ágyról és az ajtómhoz mentem. Egy kis nyilás volt rajta, amin kitudtam kukucskálni. Előttem hosszú folyósó és asztalok meg székek voltak. Láttam minden sarokban kamerák. Basszus... Ha lenne valami nálam. A cipőmben is csak a szikém volt. Elkezdtem körbe kutatni a szobát. Valaminek kell lennie valahol. Valami, bármi! Ha D nem jön el értem, akkor majd én megyek el hozzá! De tudnom kell az igazságot! De mi van, ha eljön értem? Megtenné? Megálltam. D-ről van szó. Az életét feleslegesen nem kockáztatná senki miatt sem. Értem feláldozná? Én akarnám ezt? Én tudom, hogy megtenném érte. A kérdés ő megtenné e ugyanezt értem.

A semmiből egy nagy csattanással robbant ki ajtóm. Hátra ugrottam és ijedten figyeltem még is ki lehet az. Azonban mikor megláttam alakját szám akaratlanul is egy mosolyra húzódott. Szemeimből pedig hullani kezdtek könnyeim. A lelkem megnyugodott. Szívemről egy nagy kő esett. Fekete bőrdzseki, fekete bakancs, fekete haj és azok a csodálatosan csillogó fekete szempárak, amik engem néztek. Ez ő volt...

- Hiányoztam? - mondta egy játékos mosollyal a szája szélén majd hozzám sétálva szorosan karjaiba vont. Most nyugodtam meg, igazán...