Párhuzamok

68. rész

Ha már nem a szerelmével, Fanny a legjobb barátnőjével, Lydiával töltötte a Valentin napot. A mardekáros lány szintén távol volt mugli szerelmétől napközben, viszont estére titkos találkát beszélt meg vele. Fanny nem gondolta, hogy neki ilyenben része lehetne aznap, de igyekezett nem gondolni erre, és inkább örült a lány boldogságának, ami nem okozott számára nehézséget. Lydiával karöltve sétált végig az iskola folyosóján, bár a Roxmortsba vezető út helyett sajnos csak a Nagyteremig mehettek. Ugyan sokadik éve nem változott semmit a kis falu, mégis úgy érezték, jobb lenne, ha engedélyeznék, hogy lemehessenek a diákok, ezzel egy kis örömöt és változatosságot csempészve a hétköznapjaikba. A professzorok azonban így is kitettek magukért: az asztalokon mindenkit szívecske-mintás bögrék vártak. A lányoknak ez alkalommal nem kellett azon gondolkodniuk, melyik ház asztalához üljenek. A házimanók ezen a reggelen - ráadásul egész napra - kör alakú asztalokat varázsoltak, amikhez csak néhány, legfeljebb négy szék volt tolva.
-Ez vajon kinek az ötlete volt?-emelte fel Lydia fintorogva az asztalon pihenő egyik bögrét.
-Minnie nagymamának jött egy sugallata-kuncogott Fanny.
-De bolond vagy!-csapott az asztalra Lydia, kis híján összetörve a rózsaszín bögrét.
Azonnal kitalálta, hogy a barátnője javasolta a dekorációt.
-Nem is! Nézd, mennyi töklevet meg tudsz inni belőle-öntött Fanny Lydiának az italból.
-Ezek után... Annyit megiszok, hogy el sem hiszed!
A közös reggelit közös séta követte a napos, de hűvös udvaron, majd ebéd után Fanny segített Lydiának a készülődésben. Azt gondolta, hogy utána a bejárati csarnokhoz kíséri, éppen ezért meglepődött, amikor a mardekáros lány nem állt meg vele együtt.
-Hová mész?-nézett utána.
-Az asztronómia toronyba-hangzott a nem várt válasz. -Még meg kell ott néznem valamit, de gyere te is-magyarázta ködösen.
Fanny vállat vonva követte a lányt, aki ragaszkodott hozzá, hogy odabent majd ő is vegye fel a talárját, mert az este ott nem meleg, mint a fűtött klubhelyiségben. A griffendéles lány nem kérdőjelezte meg a tanácsot.
A terembe belépve Fannyt az a jól ismert izgatottság kerítette hatalmába, ami évek óta minden órán. Nem tudta, van-e ennek valami különös vagy jelentőségteljes oka, de annyit sejtett, hogy a jóslástanban bizonyított különleges érzéke erre a tudományra is kihat. Azonnal egy teleszkóphoz lépett, ahogy Lydia is.
-Én megnézem, hogy biztonságos-e az udvarról hopponálnom-magyarázta a randevúra készülő lány. -Te nézd meg nekem az eget, ott nincs-e valami gyanús. De legyél nagyon alapos.
-Igenis! Az leszek-ígérte Fanny. -Néhány csillagképet is megnézek neked, hogy szerencsét mutatnak-e.
Lydia elmosolyodott, bár ezt Fanny nem láthatta, mert már az égboltot pásztázta.
-Annyi időd nem lesz... Elvileg...-motyogta Lydia, és mint mindig, most is igaza volt.
Fanny alig fél perc múlva felkiáltott.
-Lydia! Nézd!
-A Betelgeuse-t?-vigyorgott a lány.
-Nem!
Fanny azt sem tudta, mit csináljon. Izgatottan topogott bele-belenézve a távcsőbe, hogy megbizonyosodjon róla, nem csak odaképzeli azt a repülő alakot, akit meglátott. Intett Lydiának, hogy ő is nézze meg az eget.
-Fred! Esküszöm neked, Fredet látom ide repülni!
-Ó, micsoda meglepetés!-mondta bele sem nézve a távcsőbe a mardekáros lány, majd mivel már nem tudta visszafojtani a nevetést, hangosan buggyant ki belőle.
-Te tudtál róla?-nézett rá elképedve Fanny.
-Sajnos együtt kellett működnöm vele, de legalább a nagyobb jó érdekében-ölelte át Fannyt, miközben hallhatóan Dumbledore-t figurázta ki.
-Köszönöm! De hogyhogy...? Miért...?
-Nem kell megköszönnöd. Megérdemled a boldogságot ezen a napon te is. Nekem viszont mennem kell-kezdett el búcsúzkodni. -Okosan.
-Vigyázz magadra és érezd jól magad!
-Te is!
-Jajj, Lydia, hogy én mennyire szeretlek!-puszilta meg Fanny az arcát.
-Na jól van, én is téged-viszonozta a gesztust Lydia. -Jó, hogy van egy ilyen barátnőm, mint te-mosolygott rá, majd mielőtt Fred hallótávolságba került volna, már ott sem volt.

Fanny mosolyogva nézett utána, majd szélesre tárta az ablakot, ahonnan izgatottan integetett a fiúnak, aki hatalmas vigyorral az arcán fékezett le az asztronómia toronynál.
-Jöttem kiszabadítani a toronyba zárt hercegnőt.
A lány feltolta magát és a széles ablakpárkányra ülve mosolygott Fredre.
-De a hercegnő nem igazán szeret repülni.
-Sajnálom, csak ezzel tudok szolgálni-tárta szét a karjai Fred, először valóban a sajnálkozást kifejezve, majd azt a szándékát, hogy Fannyt a seprűjére segítse. -Ígérem, lassan fogunk menni-biztosította a lányt, aki akrobatákat megszégyenítő ügyességgel lépett át az ablakról a seprűre, majd megbízva Fredben, a segítségével ült le - ezúttal elé.
-Abban reménykedtem is...-vallotta be Fanny, majd hátrafordult. -De hová lesz az út?-nézett nagy, kíváncsi szemekkel barátjára, majd elmosolyodott, ahogy belegondolt abba, hogy egészen idáig jött el miatta, késő este.
-Megcsodáljuk az esti égboltot-válaszolta Fred, szintén mosolyogva.
A lassú repkedés után a titkos randevú a torony ablakában ülve folytatódott. Bár hűvös volt, a fiataloknak ez fel sem tűnt. Fanny fülig érő mosollyal hallgatta Fred történeteit, aki szándékosan nem az aggasztó híreket közölte vele.
-És Jenny járt nálatok azóta?-kérdezte Fanny kíváncsian, hogy mi lehet kedvenc kis boszorkányával.
-Éppen múlt héten. Hagyott ott neked egy rajzot is.
-De aranyos!-érzékenyült el, majd Fredre pillantott. -És te is az vagy! Nagyon kedves volt tőled, hogy miattam eljöttél ma ide.
A fiú mosolyogva, lágyan megcsókolta barátnőjét.
-Nem hagyhattam ki. Elő-születésnapi ajándékkal is készültem-árulta el sejtelmesen.
-Valóban? De Fred, ez így nem igazságos! Az én mai napra szánt ajándékomat egy bagoly viszi éppen neked, nem tudva, hogy te itt vagy, ráadásul te még egy meglepetést is hozol...
Fanny sóhajtott, de nem tudott nem mosolyogni azon, hogy a fiúnak láthatóan ennyire fontos.
-Hidd el, tudom, hogy mennyire szeretsz. Bármi is az, amit majd kapok, imádni fogom.
-Remélem-pillantott az égre a lány, arra gondolva, milyen arckifejezést ölt majd magára Fred, amikor meglátja az önállóan papírokat rendszerező mappát.
Nem a legnagyobb ajándéknak tűnhet, Fanny azonban tudta, mennyire nem szereti egyik üzlettulajdonos sem az adminisztrációt.
-Szóval a születésnapod...-terelte vissza Fred a lány gondolatait.
-Ami még tizenegy nap-bólintott Fanny mosolyogva.
-És most előrébb hozzuk-kapott egy puszit Fredtől. -Vedd úgy, hogy ez a Weasley Varázsvicc Vállalat ajándéka, a többit nehéz lett volna elhoznom.
-Miért, az micsoda lesz?-csillant fel Fanny szeme az izgatottságtól, és már el is felejtette, hogy az imént arról panaszkodott, hogy túl sok mindent költött rá a fiú.
-Nem mondom el-próbált meg Fred ellenállni Fanny White bájos mosolyának.
-Kérlek szépen-rebegtette meg a lány a szempilláit.
-Nem-puszilta meg Fred a homlokát.
-De valami könyv lesz?-kérdezte Fanny vigyorogva.
-Majd meglátod aznap-rázta a fejét kitartóan a fiú, és az arca immár kezdett a haja színéhez hasonlítani, jelezve Fannynak, hogy nem lőtt messze a találgatással. -Tizenegy nap, ahogy mondtad. Most viszont itt van ez-nyújtott át egy pennát.
-Azta! Csodálatos!-kiáltott fel Fanny, ahogy a színes tollakkal díszített írószert a kezébe fogta. -Kolibri, igaz?-nézett Fredre meghatottan.
-A kedvenc madárkád.
-Köszönöm szépen-csókolta meg a fiút, aki miután kihasználta a varázslatos pillanatot, egy másik írószert is odaadott a barátnőjének.
-Ezt a barátnődnek add át. A segítségéért.
-Rendesek vagytok. Ez milyen toll?-nézegette Fanny a hosszú, fekete madártollakat.
-Fekete hattyú-jött azonnal a válasz. -És mielőtt megijednétek-előzte meg az aggodalmakat-, mindkettőhöz elhullatott madártollat használtunk. Eszünkbe sem jutna bántani az állatokat.
Fanny mosolyogva hajtotta vissza Fred vállára a fejét, miközben a magyarázatát hallgatta.
-Tudom, elhiszem. Ez és az ajándék Lydiának is nagyon szép gesztus-nézett fel ezután a fiúra hatalmas mosollyal.
-Megyek... Menj te is aludni...-suttogta Fred, amikor újabb fél óra beszélgetés után Fanny egyre laposabbakat pislogott.
-Ne...-szorította meg a griffendéles lány a fiú kezét, ő pedig mosolyogva adott egy puszit a kézfejére.
-Sajnálom...-mormogta közben.
Fanny szorosan átölelte a Weasley fiút - talán még szorosabban is, mint amikor a Roxfort felett repültek.
-Ne mondd ezt. Ha sajnálnád, nem mennél.
Mielőtt azonban Fred vitatkozhatott volna, a nyakát átölelve megcsókolta, és még utoljára mélyen beszippantotta az illatát.
-Még pár hónap, és...
-És együtt élhetünk-fejezte be Fanny mosolyogva. -Nagyon várom már.
Újabb csók után sokáig integetett és hosszú ideig nézett a fiú után, majd a klubhelyiségbe sietett.